Feltétlenül meg kell osztanom a nagy érdeművel a nem is a nap, nem is a hét és nem is a hónap, de az év legnagyobb...minek is nevezzem...szitkát, átkát vagy káromkodását, kinek melyik szó tetszik jobban.
Íme az epic beszólás:

Akkor legyen orgazmusa, amikor én akarom!!!!!

Drága osztálytársam, köszönöm! Boldogabbá tetted a szótáram!! :D

Educatio-BKF-KMK-Fuck Off Kormány

1.fejezet- Az Educatio kiállítás (úgy érzem meg kell említenem)

Nos, péntek volt ama szent nap, amikor ellátogattunk szívemnek oly kedves Papp László Sportarénába (igen, ott volt az a bizonyos ominózus, novemberi, csodamesés Rammstein koncert <3). Előtte egy szörnyű matek és fizika kombót kellett kibírnom, egy mérföldekkel jobb angollal keverve, DE végül elindultunk. Csoda hatos osztagunk nekivágott a felsőoktatás tárházának felkutatásának. Meglátva az arénát kellemes, nosztalgikus érzés öntött el, a nagy sor láttán meg rémület... Rettenetesen hosszú volt! Mégis minden rémkép ellenére elég hamar bekerültünk és azonnal neki is vágtunk a túrának. Mondanom sem kell, hogy rettenetesen nagy volt a tömeg és megannyi stand sorakozott egymás mellett, kínálva információkat, ajándékokat, érdekességeket és játékokat. Meg persze a pasik...hát.hm. Hadd ne mondjam, hogy volt egy pár szemrevaló teremtés, annyi szent! :D Az ELTE is bepótolta nyílt nap-beli hiányosságait a nagyon szép kék szemű német-japán szakos srác személyében, aki eligazgatott minket és adott egy csudijó ELTE-s mappát tele mindenféle papírral. Volt egy doktor bácsi is, aki után mindannyiunknak kitágult a pupillája és tulajdonképpen olyanok lettünk, mint a tigrisek párzás előtt, de mindeggy. Később, mikor már szétváltunk a másik brancs megint találkozott doktorunkkal és kb úgy nézhették, mint János bácsi a filmet az IMAX moziban. Ezért adott nekik szórólapot. Ezután megismételtük mi is, ezért nekünk is adott szórólapot. Tulajdonképpen rendkívül nevetségesek voltunk, de én még mindig sikítok a nevetéstől, ha erre gondolok  :D
Az egész délutánt ott töltöttük, mindent megnéztünk a Széchenyi Egyetemtől a ELTE-n keresztül a Miskolci Egyetemig, mindent de mindent minél több információt begyűjtve. Mellesleg készült rólunk kép talárban, a Szegedi Egyetem honlapjára és a BKF Macival is, valamint begyűjtöttünk egy bögrét, egy cerkát, egy villogót, egy mappát, soksoksoksoksoksoksok papírt....és többre nem emlékszem. Talán nem is volt. Meg rettentő láb- és derékfájást. Tehát hosszú, de eseménydús délután volt.
Éééés ha már BKF! Rátaláltunk erre a rendkívül jó, kiváló képzést nyújtó művészeti sulira, ami az Education megtudott infók alapján túlontúl tökéletes lett volna számunkra, ezért el is határoztuk, hogy ellátogatunk a nyílt napjára és valószínűleg ide fogunk jelentkezni. Én legalábbis mindenképp.

2.fejezet- "Jó napot, mi vagyunk a szerencsétlenek!"

Ismételten egy szombati nap, ismételten Budapest és egy újabb nyílt nap. Látszólag tökéletes nap és ez már abban is megnyilvánult, hogy nem reggel fél 7kor kellett kelnem, hanem ráértem 10-kor is,mert a nyíltnap csak 2-kor kezdődött, így Lívi barátnőmmel ráértünk a deles vonattal elindulni. Ráadásképpen meg is találtuk egymást, hiszen ő már az Oroszlány-Tatabánya között közlekedő vonatra felszállt, így a zsúfolt és hosszú pestire már együtt szálltunk fel. Hüvös idő volt, de szerencsére 10 percre volt csak az iskola, amit már-már hihetetlenül könnyen megtaláltunk, de megvolt. Szép épület, egész szerethető és mi már amúgy is fel voltunk spanolva, így imádtuk. Rengetegen voltak, a terem, ahol ültünk már a harmadik megtöltött előadó volt azon a délután. Éljen a konkurencia! :D Leültünk és megnéztünk egy raklap művészfilmet a "Reggeli rutin" témakörrel kapcsolatban. Voltak egész viccesek és elgondolkodtatóak is. (Pl. az egyiknél elgondolkodtam, hogy ez a lány soha nem fürdik, mert reggel felrángatta magára a ruhát, reggelizett és elment, este meg csak ledobta és cső...jójó, tudom, hogy ez csak egy film, de na. Megfordult a fejemben a kérdés :D ) Azután egy kis késéssel, de megkezdődött a tájékoztató. Kepes András kezdte a beszédet, majd a dékán és végül a HÖK-ös diákok fejezték be. Mind nagyon szép és jó lett volna, HA nem azzal a bejelentéssel kezdték volna, hogy a kormány a héten közölte velük, hogy a BKF nem kap egy darab állami támogatott helyet sem. Értitek?? Egy kibeb.szott helyet sem kaptak!!!! Egymásra néztünk barátnőmmel és mindketten egyre gondoltunk: Na jó, mehetünk!!!
Végighallgattuk az egészet, szép illedelmesen, bár már az egésznek nem volt semmi értelme így. Kisnyugdíjból nem lehet félévennként 300.000 Ft-kat fizetgetni, a diákhitelről meg hallani se akartunk, mert semmi kedvünk úgy kezdeni az életünket, hogy egy rahedli hitel van a nyakunkban. Köszönöm, ennél szebb jövőt képzeltem el! Mindennek ellenére megkértem a barátnőmet, hogy azért nézzünk be az animációra, hogy legalább tudjam mi kell hozzá meg mit takar. Én mentem a sor elején és természetesen sikerült felesnem a lépcsőn, amit egy halk hoppával nyugtáztam és bementünk a szintén tömött tanterembe. Sokáig nem maradtunk, dúlva-fúlva elviharzottunk a helyszínről. Még időben visszaértünk az állomásra, ahol várt minket egy IC. Gondoltuk, hogy inkább ráfizetünk és hamarabb hazaérünk, mintsem itt maradunk egy órát és úgyis elköltjük a pénzt. Meg is történt a jegyvásárlás, fel is szálltunk az utat végig is nevetgéltük és beszélgettük, amikor is Tatabánya határába érkeztünk. itt felálltunk, felöltöztünk és szépen az ajtókhoz sétáltunk, amik a gombok megnyomása és a vész-ajtókinyitókar meghúzása ellenére nem nyílt. Illetve azon az oldalon kinyílt, ahol a vaskerítés volt. Így, még mielőtt leszállhattunk volna, a vonat elindult és tovarobogott egészen GYŐRIG!
Tulajdonképpen csak a full teli vagonon kellett átsétálnunk, ahol mindenki minket nézett, egyáltalában nem volt égő, áh! Megkerestük a kallert, hogy azért mégiscsak szóljunk neki, hogy: Héé, bocsi, mi fennmaradtunk...Meg is kerestük és mondta, hogy nem tud mit csinálni. Páfóó! Ez hiányzott még a mai napba. így tehát szélsebesen robogtunk Győr fele. Egyből telefonok, Lívi az ikertesóját hívta, mivel ő Győrben tanul, hogy hogy járnak a vonatok, én pedig aput, hogy ne várjon 6-kor az állomásnál, mert nem leszek ott. Viszont kedves volt a kalauz, egy kis noszogatásra elintézte, hogy visszavigyenek minket Tatabányáig ingyen. Valószínűleg rajtunk röhögött az egész győri pályaudvar, de sebaj. Csak arra tudtunk gondolni, hogy érjünk már haza. Tulajdonképpen már mi is nevettünk abban a 40percben, amíg vártuk a másik vonatot, mert akkor már tudtuk, hogy hamarosan otthon leszünk. Ráadásul megtaláltuk Leonard hasonmását a The Big Bang Theoryból a győri pályaudvaron, szóval akkor már mosolyogtunk és arra gondoltunk, hogy ezen mekkorát fogunk nevetni, ha visszagondolunk rá. Felszálltunk a vonatra, ami ugyebár csak Tatabányán áll meg legközelebb, de megálltunk Nagyszentjánoson, ahol elhalványodtak kicsit a fények, így megjegyeztük, hogy jönnek a dementorok vagy azokat ütöttünk el, azért álltunk meg. Szerencsére továbbmentünk, de mi már Komáromnál felálltunk és azt néztük, hogy mikor jön Tatabánya. Biztos, ami biztos, most már nem akartunk fennragadni.
Én még Tatabányának ennyire soha nem örültem, mint most! Sikeresen le is szálltunk, már önfeledten nevettünk és a kalauz is kuncogva megkérdezte, hogy: Sikerült leszállnotok , lányok?! Mi meg telimosollyal válaszoltuk, hogy igen! Tatabányáról már a Lívi apukája hozott haza engem és vitte haza a Lívit, mert persze, hogy még csatlakozásunk se lett volna, csak 1órás várással. Így a 6óra helyett fél 8-ra értünk haza és 9-re már mentünk szülinapozni. Az se volt semmi, de ott már nem voltak atrocitások, csak hideg, sok séta és még több nevetés!! :)

És még nincs vége a tovább tanulásos mizériának! Kérem védelmezzen az összes Istenség, különben beleőrülök!! :|:|