De az élet megint kikérdezett.
S mikor azt hittem volna, hogy megtanultam a leckét rájövök, hogy csak bemagoltam és egy hét múlva el is felejtettem az egészet. Félek és taszítok s mitől félek nem is tudom én, csak azt, hogy a bátorsághoz sosem volt merszem, az őrülteket meg sose bántják, hisz szegények csak bolondok.
Gyáva bolondok. Legalábbis én az vagyok.
Érzelmi sérültek vagyunk mind. Rokkantak. S minden vágyunk, hogy mankót találjunk. Úgy akarunk másokra támaszkodni, hogy közben elhitethessük magunkkal, hogy egyedül is képesek vagyunk járni, de ez mind hazugság. Ezer mankó támaszt minket ahhoz, hogy egyenesen tudjunk állni és egy-egy lépést előre tudjunk menni...
