Gyilkossá lettem, mert meggyilkoltak egykor

Ne félj Vadászom, te letetted a fegyvert, de a te fájdalmaidért is majd taposok én a szívek ezrein...

Gyilkossá lettem, mert meggyilkoltak egykoron, pedig nem akartam azzá válni, mégis az lettem. De azt hiszem ez elkerülhetetlen. A macska mégiscsak egy vadász, a vadászat pedig nem cirókajáték. Amíg valaki nem szelídít meg, addig gyilkosnak kell lennem. Nem hiszek már a szavaknak, amiket alig ismeretség után hallok.

"Szeretlek. Szerelmes lettem beléd." Igen? Szereted azt, aki igazán vagyok? Szereted azt, aki ha elkapja az ihlet, azonnal leül festeni és majdhogynem transzba esik? Szereted azt, aki hihetetlenül szabadon él és megszelídíthetetlen a saját önnön valójában? Szereted azt, aki inkább szenved, csak tudjon alkotni?

Azért, mert látod, hogy nézek ki és netán vonz ez a külső, attól te még nem vagy szerelmes belém. Maximum a testembe, de nem belém. Mert a lelkem nem ismerheted, ahhoz idő kell, ahhoz szemtől szembe kapcsolat kell. Internet szerelem? Nem hiszek benne.

Már megtanultam. A szavak csak a szavak és még a szívem is tévedhet...ezek után mégis miben, kiben hihetnék? Akkor már úgy játszok, ahogy nekem tetszik...senki nem fog soha többé megsebezni és senki nem fogja soha többé megzavarni a boldogságom.

Mellkisebbségi komplexus, ha a fehérnemű boltban 100D-s méret mellett megkérdezed az eladót, hogy push up-os van-e! :D

Több volt a füst, mint végül a láng....

Tegnap csodálatos napom volt. Hivatalos voltam egy régóta várt kerti partyba, ahol ott volt Ő is. Régóta ez a gondolat tett erőssé, a bosszú, az igazi női bosszú gondolata, hogy a lehető legjobb, legcsábosabb, legkívánatosabb és legegészebb nőt faragjak magamból ennyi idő alatt. Tökéletesre csiszoltam a tervet. Finom, egyszerű, de nagyszerű ruha, szexi smink, igazán jó formámat hoztam. Előtte még elmentem 3 jó barátom fellépésére, ami egy kicsit elhúzódott és 9 helyett 11, kor kezdődött el. Mivel igencsak késésben voltunk felhívtam a Nimfát, hogy késünk. Addigra ő már oly jó állapotban volt, hogy a barátjával kellett beszélnem. Hát hangulat az megvolt már kinn is, és akkor egyszerre csak annyit mondott: "Várj, valaki beszélni akar veled." és a telefonba meghallottam annak a személynek a hangját, akit még a lelkem személyes bosszújának a beteljesedésénél is jobban vártam.

A "bátyám" hangja. Azonnal elkezdtem sikítani a telefonba és mindenki engem nézett, hogy mi bajom van, de nem érdekeltek. Annyira régóta vártam, hogy hallhassam, láthassam a bátyám, hogy azonnal rohanni akartam ki hozzá. Szinte el is felejtkeztem minden mögöttes dolgáról az estének.
De azon az estén nem csak a bátyámat láttam viszont, hanem a régi énem gyilkosát is. Meglepően könnyed találkozás volt. Mintha misem történt volna, de mégis. Én már nem voltam az a régi lány, aki még májusban voltam. Hogy ő változott-e azt nem tudom, de már nem érdekel. Nem érdekel jobban, mint egy akármilyen haver. És csak, hogy az este megkapja a pikantériáját. A smink semmit sem ért, mivel sötét volt, hajnalban a bátyám szobájában kötöttünk ki mindhárman, ahogyan télen csináltuk. Masszázs, a jó öreg, de már nem érdekelt, hogy milyen lehet hozzáérni a bőréhez, hogy hogyan eshet neki az érintésem, hogy jó-e. Ezzel a találkozással bizonyítottam magamnak, hogy ténylegesen és véglegesen túlléptem rajta.
Már nem kell se bosszú, se kivégzés. Nincs kedvem tovább mészárlót játszani, amúgy se menne az nem. Csak a gondolattal jó volt játszani....hogy szenvedjen ő is egy kicsit miattam. De ez most már lényegtelen.
Most már, azt hiszem, szabad és boldog vagyok végre. :)