Több volt a füst, mint végül a láng....

Tegnap csodálatos napom volt. Hivatalos voltam egy régóta várt kerti partyba, ahol ott volt Ő is. Régóta ez a gondolat tett erőssé, a bosszú, az igazi női bosszú gondolata, hogy a lehető legjobb, legcsábosabb, legkívánatosabb és legegészebb nőt faragjak magamból ennyi idő alatt. Tökéletesre csiszoltam a tervet. Finom, egyszerű, de nagyszerű ruha, szexi smink, igazán jó formámat hoztam. Előtte még elmentem 3 jó barátom fellépésére, ami egy kicsit elhúzódott és 9 helyett 11, kor kezdődött el. Mivel igencsak késésben voltunk felhívtam a Nimfát, hogy késünk. Addigra ő már oly jó állapotban volt, hogy a barátjával kellett beszélnem. Hát hangulat az megvolt már kinn is, és akkor egyszerre csak annyit mondott: "Várj, valaki beszélni akar veled." és a telefonba meghallottam annak a személynek a hangját, akit még a lelkem személyes bosszújának a beteljesedésénél is jobban vártam.

A "bátyám" hangja. Azonnal elkezdtem sikítani a telefonba és mindenki engem nézett, hogy mi bajom van, de nem érdekeltek. Annyira régóta vártam, hogy hallhassam, láthassam a bátyám, hogy azonnal rohanni akartam ki hozzá. Szinte el is felejtkeztem minden mögöttes dolgáról az estének.
De azon az estén nem csak a bátyámat láttam viszont, hanem a régi énem gyilkosát is. Meglepően könnyed találkozás volt. Mintha misem történt volna, de mégis. Én már nem voltam az a régi lány, aki még májusban voltam. Hogy ő változott-e azt nem tudom, de már nem érdekel. Nem érdekel jobban, mint egy akármilyen haver. És csak, hogy az este megkapja a pikantériáját. A smink semmit sem ért, mivel sötét volt, hajnalban a bátyám szobájában kötöttünk ki mindhárman, ahogyan télen csináltuk. Masszázs, a jó öreg, de már nem érdekelt, hogy milyen lehet hozzáérni a bőréhez, hogy hogyan eshet neki az érintésem, hogy jó-e. Ezzel a találkozással bizonyítottam magamnak, hogy ténylegesen és véglegesen túlléptem rajta.
Már nem kell se bosszú, se kivégzés. Nincs kedvem tovább mészárlót játszani, amúgy se menne az nem. Csak a gondolattal jó volt játszani....hogy szenvedjen ő is egy kicsit miattam. De ez most már lényegtelen.
Most már, azt hiszem, szabad és boldog vagyok végre. :)