A romantikus férfi hősök a romantikus női lelkek számára olyanok, mint a koncentrált szerelem. Izgatottá tesz, a szív tőlük hevesebben ver, a testet pedig a hideg is rázza a gyönyörtől. De mindezek felett az első szerelem érzetével tölt el. Igen. Olyanok, mint egy első szerelem. Minden egyes alkalommal. Mézédes, tömény és tünékeny. Gyönyörű első szerelmeket írtak nekünk azok az írok, akik megalkottál az álomférfi eszenciáját.
Darcy, Heathcliff és a többiek, mindannyian mások a maguk nevében, de mégis bennük van a megzabolázhatatlanság, makacsság, mindannyian erős férfiak, akik azt teszik, ami minden nő álma: őmiattuk változnak meg. De a való életben soha nem változnak a férfiak. Ugyanazok maradnak.
Néha eszembe jut: tényleg létezik az a szerelem, amit annyiszor papírra vetettek, amit annyiszor eljátszottak a filmvásznon vagy mi is csak eljátszuk az egészet?
A szerelemért talán csak a filmekben érdemes meghalni.
Schichsal...
A szerelem önző. Ha nem kapja meg azt, ami akar (tehát a szeretett személyt), akkor tőr, zúz, rombol megfagyaszt és ha még ez sem elég, gyilkol. Meggyilkolja azt, aki érezni mer. A szerelem olyan önző, hogy nemcsak azokat öli meg, akik körülötte vannak, hanem önmagát is.
Nem szabad naivnak lenni. A szerelem a naivakat is megöli.
Megfogadtam, hogy soha többé egy férfi sem fogja megkapni a könnyeimet. De azt nem tudom megfogadni, hogy a szerelem sem fog megriggatni.
Gyermeki ártatlan gyűlölettel gyűlölöm a romantikus 19. századi regényeket, filmeket. Mindig elgondolkodtatnak. A gondolatok pedig fájnak.
Esik. Megint. Én is. Hiszen ő emlékezik az egyezségünkre. Még mindig. De nem tudom mi fáj. Csak érzem, hogy fáj. Az ég tudja, csak én nem. Ősz van. Fáj. Ősz van. Esik. Ősz van. Megint meghalok talán. Ősz van. Vagy te haltál meg. Ősz van. Maghalunk. Ősz van...
Hallhatatlan szerelem... nem jó egyedül belé halni...vagy tán a halál jegyzett el engem is. halálos szerelem belehalós életet ád. Ezerszer belehaltam..
Egyezségek. Szerelem. Halál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése