Egy pillanatra hátra tekintettem a vállam felett és elmosolyodtam. Megláttam azt, hogy minden csalódásom erősebbé tett és ráébresztett arra, mi nem való nekem. Már tudom milyen kalibernek kell lennem és kikhez nem szabad idomulnom. El kell hinnem, hogy figyelemre- és csodálatraméltó, egyedi és megismételhetetlen vagyok megismerhetetlen önmagamban, ahogy bárki az lehet, ha veszi a bátorságot és felvállalva azzá válik.
Még mindig előttem van az a Nő, akivé mindig is válni akartam. Igaz, néha megremeg a lábam az úton, amely felé halad, de érzem; egyre közelebb kerülök hozzá és tudom, hogy egy nap úgy fogok felkelni vagy úgy fogok belekortyolni a csészémbe vagy úgy fogok a vonat után futni, hogy tudom Én vagyok az a Nő!
Küzdeni fogok érte. A világgal, az emberekkel és önmagammal szemben és együtt. Mert ez az út csak így járható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése