"Tudom miről beszél.-Dehogy tudja!-Dehogy nem!" Fogd már fel, hogy tudom!!!
Azt mondják, hogy a boldogság fogyaszt. Már értem miért. Kár, hogy nem lehet a boldogságot kis kapszulákba csomagolni, hogy akármikor bevethető legyen. Különösen jól esik ez a buta válfaja a boldogságnak, na meg kegyetlen jó fogyókúra is, tekintve, hogy ma egész nap nem ettem többet egy banánnál, egy kis vizet tudtam csak inni és reggel ötkor már nem tudtam aludni. Mondjuk edzés után eszegettem már, de addig...mint aki bezizzent... Buta dolog ez az érzés...franc se érti...aztán meg nézd meg...nem is látni rendesen...olyan, mintha már kipukkadt volna, pedig nem hallottam durranni. Különösen buta dolgok ezek. Különösen gonosz dolgok ezek.
Aztán ez a játék is, aminek nem ismerem a nevét és csak annyit tudok róla, hogy az élet mindig ezt játssza velem. Régen úgy nem szerettem. Régen még fájt. Most meg kacagva dobom sorba a hatosokat, amikor az élet úgy akarja, hogy felpörögjön a játék. Szereti ezt a kiszámíthatatlan ismeretlenségét a meneteknek....és mit adnak az Istenek, kezdem én is megkedvelni.
Sorra jönnek vissza a régi lapok, amiket újra kijátszhatok, de most már úgy, ahogy nekem tetszik és már az új lapokkal is jobban bánok, mint régen.
Mégis szédítő gyorsasággal zuhanok öntudatlanul a semmiből a mindenbe, örökös körforgással, de a leggroteszkebb az egészben, hogy ezt az egészet nem is érzem..."bemutattam a világnak és a világ csodákat mutatott be nekem"...tényleg csak ennyi kellett volna?
Azt hiszem igen.
Zenecsomagunkat láthatják, hallhatják, érzékelhetik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése