A győztes egyedül van

Valahol egyszer azt olvastam, hogy szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok, hanem nem csinálom meg, amit nem akarok.. Ha ez valóban így van, akkor valóban szabad vagyok. Legyőztem a világot és önmagamat is s megéreztem, hogy a győztesek valóban egyedül vannak.
Nem tudom hogyan s miként történt, de szembenézett velem az a nő, akit eddig nagyon ritkán engedtem felszínre és most erőtől csillogó szemmel átvette a helyem. Mondhatni a bosszú nektárízével az ereimben álltam és irányítottam a világot. Azt tettem amit akartam és a legfontosabb: nem tettem meg azt, amit nem.
Szabaddá nem a szavak tesznek, hanem a megtett és nem megtett cselekedeteink, az önmegtartóztatásaink és a spontán fellángolásaink.
Amikor felismered szabadságod, amikor legyőzöd a világot akkor vagy igazán egyedül. Mert senki nem állhat és nem is tud melletted állni.
A győzelem az egység. Az elkülönülés. Az egyesülés. A megértés. A feladás. Az aratás. A gyilkosság. A feltámadás. Egyszerre minden és semmi.

Ha egyedül is kell lennem, én győztes akarok lenni!

Настоящий друг всегда более важны, чем мужчина / женщина.

1823. január 1-jén megszületett Petőfi Sándor.

István Petrovics megosztotta:
Megszületett a fiam, Sanyika!





Jó ez a tételtanulás! :D

*gondolatok egy álomból-reggeli párbeszéd*

-Elment?
-El.
-De ezt tudtad.
-Tudom.
-Akkor meg mégis minek mentél bele, ha tudtad, hogy fájni fog?
-Inkább sírjak azért, hogy véget ért, mintsem azért, mert meg sem történt, nem?!

the new project

Mindig is mondtam, hogy az életünk olyan, mint egy szappan opera és hogy ebből mennyire jó regény születhetne. Nos, a regény még jócskán várat magára, de eldöntöttem hirtelen felindulásból, hogy írok egy verses kötetet, ami látszólag független versekből áll majd, de mégis összekapcsolja a verseket a szereplőgárda (vagyis a barátaim) és a főszereplő. Már meg is van az első két vers, remélem a többi is szép lassan megszületik és jó lesz maga a könyv is! :) Valahol el kell kezdenem ennek a csodaországnak a leírását, amiben hol élvezkedünk, hol szenvedünk és amit mi az ÉLETÜNKnek hívunk... kíváncsi leszek mi sül ki ebből az egészből :D

Egy sérült léleknek örökre sérültnek kell maradnia?

Leszokni egy drogról

Mert mindent meglehet szokni. A "nincs"-et is. Csak annyira könnyű rászokni a "van"-ra. Hozzászokni valami jóhoz annyira könnyű, elég ha minden nap egy kis adagot csempészünk a mindennapokba.

Elsőnek észre se venni, hogy elkezdődött valami, hogy rászoktatás folyik, de egyszer csak elérhetünk egy olyan pontra, hogy észre vesszük: nézd csak, hiszen ez milyen jó!

És várod...ettől a ponttól kezdve várod, hogy minden nap megkapd a dózisod, legyen az bármennyi is. Így, teljesen észrevétlenül rászoksz a jóra...azután elhiszed, hogy uralkodsz felette, hogy te irányítod, hogy tudsz játszani vele, de mégsem!

Amikor megvonják az adagot csak akkor jössz rá, hogy nem...soha sem tudtad szabályozni ezt a folyamatot. Mindvégig ő irányított téged...a gondolataid...mert mindig olyan jó volt, hogy volt mire gondolni, volt mit várni, volt a napnak egy fénypontja...

Azután szenvedsz a hiánytól, hogy eltűnt a mindennapokból, hogy nincs már mire gondolni, hogy nem kapod meg az adagod...

Mérges leszel...
Haragudni fogsz...
Értetlenkedni fogsz...
Magadat fogod hibáztatni...
Őt fogod hibáztatni...
Megnyugszol...
Feladod...
Beletörődsz...
Megszoksz...
Leszoksz...

Mert mégis csak rájössz, hogy a büszkeséged még a "drogéhségednél" is fontosabb...ha már mindkettő balítéletet hoz, válasszuk a kisebb rosszat...

Konditermi aranyköpések 1.0

-Mi van a volt csajoddal?
-Csak a testem kellett neki...meg a mercim.


Futópadon se sírtam sikítva ennyire :'D:"D