Leszokni egy drogról

Mert mindent meglehet szokni. A "nincs"-et is. Csak annyira könnyű rászokni a "van"-ra. Hozzászokni valami jóhoz annyira könnyű, elég ha minden nap egy kis adagot csempészünk a mindennapokba.

Elsőnek észre se venni, hogy elkezdődött valami, hogy rászoktatás folyik, de egyszer csak elérhetünk egy olyan pontra, hogy észre vesszük: nézd csak, hiszen ez milyen jó!

És várod...ettől a ponttól kezdve várod, hogy minden nap megkapd a dózisod, legyen az bármennyi is. Így, teljesen észrevétlenül rászoksz a jóra...azután elhiszed, hogy uralkodsz felette, hogy te irányítod, hogy tudsz játszani vele, de mégsem!

Amikor megvonják az adagot csak akkor jössz rá, hogy nem...soha sem tudtad szabályozni ezt a folyamatot. Mindvégig ő irányított téged...a gondolataid...mert mindig olyan jó volt, hogy volt mire gondolni, volt mit várni, volt a napnak egy fénypontja...

Azután szenvedsz a hiánytól, hogy eltűnt a mindennapokból, hogy nincs már mire gondolni, hogy nem kapod meg az adagod...

Mérges leszel...
Haragudni fogsz...
Értetlenkedni fogsz...
Magadat fogod hibáztatni...
Őt fogod hibáztatni...
Megnyugszol...
Feladod...
Beletörődsz...
Megszoksz...
Leszoksz...

Mert mégis csak rájössz, hogy a büszkeséged még a "drogéhségednél" is fontosabb...ha már mindkettő balítéletet hoz, válasszuk a kisebb rosszat...