"Az élet minden csatája arra jó, hogy tanuljunk valamit belőle, még azokból is, amelyeket elveszítünk." Paulo Coelho

Úgy érzem mindenkit cserben hagyok. A vesztes csatáim súlya egyre nehezebbé teszi a lelkem. De talán csak tanulok. Tanulás közben megannyi hibát vétek, talán ezek a hibák lennének az én vesztes csatáim(?).
...
A boldogság nem létezik. A boldogság csupán egy illúzió. A Most illúziója.
...
Mindenki képes elhagyni. Mindenki. Csak Te nem. De igen. Még te is. Csak akkor meg is halok. Ha Te elhagysz, meghal a boldogság illúziója minden Mostban. Te vagy agapé. A Most boldogságának tökéletes illúziója. 
...
Elfelejtettem. Már nem nyár van. Itt van az ősz és megint hűlni és halni kezd minden. A hőmérséklet, a természet,  a kapcsolat és a szívem, minden.
...
Aludni kéne. Átaludni ezt a rózsaszín rémálmot. 
...

A világ legszerencsésebb és legboldogabb emberének érezhetem magam, mert az Univerzum megajándékozott azzal a boldogsággal és szeretettel, amire elég rágondolnom és szemem könnyekkel, torkom gombóccal telik meg és a szívem  oly mértékű szeretet járja át, ami már-már fizikai fájdalmat okoz. Gyönyörű, tiszta, felemésztő szeretet.
A világ legszerencsésebb és legboldogabb emberének érezhetem magam és annak is érzem! :)

Szeptember

Elérkezett az idő, hogy az életem egy új szakaszt kezdjen maga mögött hagyva egy egészen másfajta életet. Oly drasztikus változások nem történtek, mint terveztem, de így még drámaibbak lettek a változások és még nincs vége soraiknak.

Elsőként is megtanultam, hogy makacsságomat akkor kell használnom, mikor látom az utat a célhoz és tudom, hogy el is tudom érni, másrészt alkalmazkodóbbnak kell lennem, harmadrészt ne fogjak bele meggondolatlan, ámde jónak tűnő vállalkozásokba, negyedrészt hogy kik az igaz barátaim, akikhez éjszaka is elfuthatnék könnyek közt, ha úgy hozná az élet. Sokat tanultam magamról, de még többet a körülöttem lévő emberekről, amiket igyekszem hasznosítani a jövőmben.

Rájöttem arra, hogy nem mehetek el és kezdhetek új életet, mert "nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim". Illetve itt is. Újra rátaláltam a színpadra és rájöttem mennyire hiányzott és mennyire mérhetetlenül szeretem és fontos. Tudom, hogy ez a jövőm része lesz, így nem hagyhatom itt. Valamint 100%-ot kell teljesítenem, hogy a szakmámat tökéletesen kitanuljam. A LEGJOBB akarok lenni bármi áron.

Megbizonyosodtam arról, hogy a család a legfontosabb az ember életében és őket sem hagyhatja hátra szó nélkül, már csak önnön lelke miatt sem. Nem biztos, hogy útra kész a lélek, ha az ész az is lenne. Kimondhatatlanul szerencsés vagyok, hogy ilyen szerető szüleim vannak és úgy érzem, ezt már így is eléggé kihasználtam, tehát ideje lenne alázatosságot tanulnom.

Ideje lenne alázatosságot tanulnom a szüleim iránt, az álmaim iránt, a színpad iránt, a világom iránt.

Változások jönnek, hatalmas változások, de úgy érzem készen állok rájuk. Szeptember...üdvözöllek.

"Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim..."