Szeptember

Elérkezett az idő, hogy az életem egy új szakaszt kezdjen maga mögött hagyva egy egészen másfajta életet. Oly drasztikus változások nem történtek, mint terveztem, de így még drámaibbak lettek a változások és még nincs vége soraiknak.

Elsőként is megtanultam, hogy makacsságomat akkor kell használnom, mikor látom az utat a célhoz és tudom, hogy el is tudom érni, másrészt alkalmazkodóbbnak kell lennem, harmadrészt ne fogjak bele meggondolatlan, ámde jónak tűnő vállalkozásokba, negyedrészt hogy kik az igaz barátaim, akikhez éjszaka is elfuthatnék könnyek közt, ha úgy hozná az élet. Sokat tanultam magamról, de még többet a körülöttem lévő emberekről, amiket igyekszem hasznosítani a jövőmben.

Rájöttem arra, hogy nem mehetek el és kezdhetek új életet, mert "nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim". Illetve itt is. Újra rátaláltam a színpadra és rájöttem mennyire hiányzott és mennyire mérhetetlenül szeretem és fontos. Tudom, hogy ez a jövőm része lesz, így nem hagyhatom itt. Valamint 100%-ot kell teljesítenem, hogy a szakmámat tökéletesen kitanuljam. A LEGJOBB akarok lenni bármi áron.

Megbizonyosodtam arról, hogy a család a legfontosabb az ember életében és őket sem hagyhatja hátra szó nélkül, már csak önnön lelke miatt sem. Nem biztos, hogy útra kész a lélek, ha az ész az is lenne. Kimondhatatlanul szerencsés vagyok, hogy ilyen szerető szüleim vannak és úgy érzem, ezt már így is eléggé kihasználtam, tehát ideje lenne alázatosságot tanulnom.

Ideje lenne alázatosságot tanulnom a szüleim iránt, az álmaim iránt, a színpad iránt, a világom iránt.

Változások jönnek, hatalmas változások, de úgy érzem készen állok rájuk. Szeptember...üdvözöllek.

"Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim..."