ELTE BTK- Gott im Himmel!

Ma volt a napja, hogy Nelly (macska-hercegnő-ikertestvér) barátnőmmel ellátogattunk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karára, mivel ő az anglisztikát, én pedig a germanisztikát szemeltem ki magamnak, mint továbbtanulásom célja.
Kettecskén neki is vágtunk Budapest utcáinak, hogy mi majd jól megnézzük azt a bizonyos intézményt, ama bizonyos nyílt napon. Nem is kell mondanunk, hogy a "közönség segítségét" igénybe véve találtunk csak oda és egy zöld kukára ráfestett BTK felirat vezetett el minket a célunkhoz. Abszolút a mi formánk, már-már nem is mi lettünk volna, ha nem egy kuka mutatja az utat. Be positiv és lássuk meg mindenben a jót! Köszönjük kuka! :) De természetesen, ahogy a jó meséhez illik, itt még nem volt vége akadályokkal teli utunknak, mivel nem egy építmény tartozik az iskolakomplexumhoz. De a csordogáló tömeget követve betaláltunk a (mint később megtudtuk) Gólyavárba, ahol kis millió hozzánk hasonló kis elveszett avagy annyira nem elveszett emberke fogadott minket. Itt próbáltuk magunkat valahogyan, valahova benavigálni és megtalálni a helyünket. Illetve elsőként a helyünk helyett a toalettet. Mert már ez sem volt egyszerű. Találtunk egy kis beugrót egy emberke piktogrammal és egy liftajtóval. Gondoltuk is, hogy "nézd már, az ELTE-n lifttel kell felmenni a wc-be" :D Fel is mentünk, ahol találtunk egy mosdót wc nélkül, ezért feltételezve, hogy a szomszéd ajtó a wc-t rejti benyitottam egy terembe, ahol sikerült ezzel a mozdulatommal eltolnom egy széket az ajtótól. így gyorsan visszazártam és próbáltam nem sikítani a röhögéstől Nellyvel együtt! :D Ekkor kijött egy nő, aki csak inni akart, de mi azt hittük, hogy miattunk, de nem, viszont tőle meg tudtuk kérdezni, hogy merre van a toalett. A válasz: a földszinten. Tehát pironkodva, nevetésünket visszatartva visszaszálltunk a liftbe, ahol már kitörhetett az eget rengető kacaj. De sikerült letudni minden folyóügyet. Azután, ismételten a tömeget követve, bementünk egy terembe, ahol azt hittük majd meghallgathatjuk az általános tájékoztatót. De mint kiderült az felettünk volt és mire felértünk annyian voltak, hogy nem fértünk be és nem is hallottunk semmit, tehát a délelőtt többi részét szublimálással töltöttük, terepfelméréssel és kis tájékoztatófüzetek levadászásával. Na meg kihagyhatatlan az előadóban zenehallgatás. Mert élni tudni kell ;) Fél 12-kor Nellyvel különváltunk és délben meg is kezdődtek a bemutatkozó és tájékoztató előadások. Nekem nagyon tetszett az egész, a tanárok kedvesek és jófejek voltak, a HÖK-ös csajok is segítő készek, az egészben a legszebb csak az volt, hogy megint sikerült olyan szakot kiválasztanom, ami nincs. NINCS egyszerűen olyan, hogy MŰFORDÍTÓSZAK!!!! Páffóóó!! Maximum szakosodhatok, de akkor nagyon, nagyon, nagyon, NAGYON, NAGYON, NAGYOOOON jónak kell lennem. Meg akkor leszek műfordító, ha lefordítok egy művet. Ponty. Ezt leszámítva ijedten, de pozitív élményekkel távoztam a teremből. Ráadásként megismerkedtem egy osztálytárs jelöltlánnyal, akivel megosztottuk aggodalmas és az iskolákról szóló gondolatainkat. Nagyon aranyos lány, remélem találkozunk gólya táborban!! :D Az előadások után megkerestük egymást Nellyvel és elhagytuk Budapest csodálatos városát.

Összegezve:
Pozitív:
-csodálatos iskolaépületek és környezet
-nagyon kedves tanárok és HÖK-ös diákokok
-magas fokú képzés (ahogy éreztem)
-van sörkert és könyvtár, aminek "Holdudvar" a neve *.*
-Akarom!
Negatívum:
-magas fokú képzés->rohadt nehéz, anyanyelvű oktatás(esetemben német nyelvű)
-nehéz bekerülni
-nem voltak szexi, ELTE-s fiúk ott:( haha :D (viszont a buszon láttam egy olyan szép szemű srácot, hogy na *.*)
-akkor is AKAROM!
Összegezve ennyi!
Tehát, tanulni, tanulni, dolgozni és ELTE vigyázz, megyünk! ;)