Kerestelek, kerestelek, elvesztettelek...
Azt hittem már elfelejtettem sírni. Hogy lelkemet úgy bekebelezte a monotonitás extázisa, hogy elfelejtett mélyre menni. Hogy az üresség boldogság-jelmezbe bújt, de mégsem az. Hogy az üresség ezúttal úgy kebelezett be, hogy én ebből mit sem vettem észre és még a könnyeimet is elrabolta. Elrabolta? Nem. Önként és dalolva áldoztam fel az oltárán a látszólagos gondtalanságért. Azt hittem már megint elhagytam magam, pedig már éppen megtalálni véltem az utat önmagamhoz.
Egy hét. Egy héttel ezelőtt képtelen voltam sírni. Képtelen voltam annak ellenére, hogy akartam és éreztem, hogy kellene, hogy igényelné a lelkem. Valahol a valóság és a húsom között megszakadt a kapcsolat és nem tudtam irányítani magam. De ma, egy héttel később patakokban folyik a könnyem és nem bánom.
Csak azt bánom, hogy el kellett válni.
Csak azt bánom, hogy az ajándékért áldozni kellett. Együttlétet.
Mert minden egyes könnycseppem az elmúlt egy hét ajándéka, amiket azoktól a csodálatos emberektől kaptam, akikkel együtt töltöttem ezt az időt. De nem csak a könnycseppeket kaptam tőlük ajándékba, ó dehogyis, sokkal, de sokkal többet!
Nevetést.
Érzelmeket.
Új szemléleteket.
Emlékeket.
Új életdarabkákat.
Nehézségeket.
Csillogó szempárokat.
Erőt.
Lélekmorzsákat.
Hitet.
Álmokat.
Szeretetet.
Rengeteg, rengeteg szeretet!
A nehézségek, az időhiány és minden akadály ellenére, a csapatmunkával, közös harccal és próbákkal teli hét után színpadra vittük elsőnek a zenés gála estünket majd másnap este a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot és sikert arattunk!
A közös alkotás, az egymással való munka és az együtt eltöltött idő oly mértékig közel hozott egymáshoz, hogy szinte beleivódtunk egymás illatába, pólusába, részévé válva a másiknak. Ami az elmúlt egy hétben történt az csoda volt, az élet és az emberek csodája.
S bár az áldozat kedvéért fellépő távolság elválasztotta a testünket, a lelkeinket már nem tudja.
Szeretlek titeket és kimondhatatlanul hálás vagyok az ajándékokért és azért, hogy szerethetlek titeket!
Univerzum! Add, hogy minél előbb találkozzanak a testeink és ismételten csodát alkothassunk! Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése