Nem értem. Illetve de. De na!
"A sors nem mér rád nagyobb terheket, mint amiket ne bírnál el."
Értem én, be is tartja, de azért a tisztes határokon belül, ha széttörni nem is tör, azért basztat eleget. Lehet jó szándékból, de akkor nekem nem kell a jó szándéka...
Hallom....szinte hallom, ahogy kacag rajtam és a gyerekes vergődéseimen az Univerzum! De tudod mit? Ha ez egy lecke, akkor most végre meg fogom oldani!! Akkoris, ha beleszakad ezer szív is! Érted? Értem!
Amúgy meg.....egy lépés előre, két lépés hátra, két lépés előre, egy lépés hátra...milyen buta táncmozdulatokat tanítottál be nekem?! Azt hiszem ideje lenne zenét váltani, de sürgősen!
Tudom, tudom...akármennyire utállak most, te akkor is mellettem vagy és akármennyire utállak én is szeretlek, de na! Attól, hogy te ott fenn, én meg itt lent még nem kéne! Vagy csak én érzem ezt ilyen nehéznek? Lehet, hogy sokkal könnyebb, mint ahogy gondolnám, lehet, hogy csak mindig elrontom a lépéseket?
Nem tudom....
Segíthetnél kicsit....
Csak egy kicsit...
"De süket a fülem
És néma a szám..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése