Ő

Emlékek. Emlékek egy éjszakáról. Egy varázslatos éjszakáról. Amikor mindannyian, ha csak egy estére, de egy angyal szerelmei voltunk. Ha kerestük is, mi nem tudtunk róla, de Ő ránk talált.

Azt hiszem Ő látta a lelkünket. Látnia kellett, különben hogy bánhatott volna mindenkivel úgy, ahogy valójában az ember elvárná. A felszín és az álarcok mögé látott és a lelkünkkel beszélgetett. Szabaddá tett. Igazi nővé tett. Talán ezért szerettünk bele egy éjszakára mindannyian.

Egy éjszaka alatt többet tanultam és többet kaptam az Ő lelkétől, mint más embertől egy év alatt. Általa megtanultam hinni a csodákban. Hogy semmit sem ronthatunk el igazán. Hogy minden akkor történik meg, azokkal és ott, amikor, akikkel és ahol meg kell történnie. Hogy hiszek Eroszban, Fíliában és Agapéban és a Szeretet minden megnyilvánulásában. Hogy Hiszek. Az Életben. Magamban. Az Utamban.

Lettek helyek, amik csak a miénk lettek. Ahol ezernyi emlék lapul a vasszerkezet zugaiban, a felkelő nap első sugaraiban, a teli hold fehér fényében. Mindenben, amiben mi hatan benne voltunk.

Az igazat megvallva, ha tudnám a nevét se keresném meg. Talán, ha ennél többet tudnék róla megszűnne a varázs, mégis...
...soha nem vágytam még valakit ennyire újra látni, de talán sosem fogom. S ha nem is fogom, örökké emlékezni fogok rá és a Szeretetre, amit általa tanultam.

Köszönöm budai idegen. Azt hiszem mindannyiunk nevében köszönöm azt az éjszakát. Köszönöm!

"Cause if I could see your face once more 

I could die a happy man I'm sure"