Coelho : "El kellett mennem messzire, hogy megértsem azt, ami közel van."

Soha nem gondoltam volna, hogy ez mennyire igaz.
A nyáron, pontosabban augusztus 20.-tól alkalmam adódott arra, hogy 10 napot töltsek kinn Németországban, egy Dresda közelében lévő csodálatos városban Pirnában. Keresztapukámhoz mentem ki és a családjához. Az unokatestvéreim által még Dresdát is bebarangolhattam és amellett, hogy ez alatt a 10 nap alatt rengeteg élménnyel gazdagodtam, megértettem mindazt, amit közelről nem tudtam, de ott a több ezer kilométeres távolságból sikerült.
El kellett mennem a megszokott, túlságosan is jól ismert környezetemből, hogy rájöjjek az igazán fontos dolgokra.
Kinn megtanultam az emberek, a barátok, de legfőképpen a család értékét és azt hiszem sokkal felelősségteljesebb lettem nem csak a cselekedeteimben, de a számomra fontos emberekkel szemben.
Továbbá új erőt és elszántságot kaptam mindahhoz, amit tenni akarok az életben. Addig soha nem mertem németül beszélni, ha tudtam is, de kint miután rá voltam kényszerülve bátorságot kaptam és a végén már élveztem is, hogy németül beszélek. A nyelv által egy új látás- és gondolkodásmódot ismertem meg. Hálás vagyok, hogy feltárult ez az esély úgy, hogy a kulcs mindvégig a kezemben volt.
Valamint új energiát kaptam a tanuláshoz is. Nem tudom, hogy a vizsga egyre közeledő dátuma miatt vagy az egész bennem lezajló folyamatok miatt, de most még inkább hiszek magamban és abban, amit csinálni akarok. Tudom, hogy bármire képes vagyok, amit igazán akarok!
Tehát ezek után soha nem fogok félni elmenni messzire, ha kell, mert tudom, hogy utána sokkal bölcsebben térek vissza a "közel"-be! :)

Ui: Az utazás után eldöntöttem, hogy életem végéig a lehető legtöbb országban szeretnék eltölteni legalább 10 napot! :) Világvándor leszek.