Én a vesztesek bátorságával rendelkezem. Mindig csak akkor voltam bátor, mikor tudtam, hogy nem nyerhetek. Minden erőmet arra vesztegettem, hogy igyekeztem fenntartani az állandóságot és végül utolsó csepp erőmmel vesztettem, meggörnyedten, mégis emelt fővel.
Amikor még meg volt az esélye annak, hogy nyerhetek, akkor soha nem volt elég merszem lépni az esetleges siker felé. Túlságosan féltem a kockázatoktól.
Amikor tudom, hogy már minden mindegy, akkor már nincs kockázat. Akkor már tudom, hogy mi lesz a vége. Akkor nincsen semmiféle változó tényező. Felfogom és elfogadom, hogy vesztettem. Mert igazából én akartam, bár magamnak soha nem vallottam be. S ezzel a vereséggel könnyebben megbirkózom, mint a sikerrel.
De talán, ha elég vereségbe törődöm bele, akkor megismerem az arcát és nem fogok félni a változótól. Hiszen ha az egyik változót már ismerem, akkor talán már nem kell annyi bátorság, hogy megismerjem a másikat is.
Talán egyszer elég bátor leszek a győzelemhez is. Majd egyszer én is magaménak tudhatom a győztesek bátorságát. Ha elég bátor leszek hozzá....
2013. november 17., vasárnap
2013. november 2., szombat
Féregjárat
Szombat este, otthon, egyedül a gép előtt. Nem akarod, de a kis kurzor mégis odatéved a kereső kis téglalapjába. Beírod a nevét. Rákattintasz. Meghallgatod a zenét, amit legutóbb posztolt. Megnézed a profilképeit, majd a többit. Beraksz egy másik zenét. Nézed a kiírásait. A képeit. Elképzeled, hogy ugyanilyen csillogó szemmel néz rád. Hogy rád mosolyog. Hogy megnevetteted. Végighúzod az ujjad a nyakán. Vajon ő is gondol rád? Vajon ő is épp ugyanígy nézi a te képeidet és ugyanúgy elképzeli, mi lenne, ha?
Meglátod a képét a chat-listádon. Ott fityeg mellette a kis zöld kör. Nem akarod megnézni az adatlapját, a képeit, a zenéit. Igazából nem annyira aktív, tudod, hogy semmi olyan újdonság nem lenne az üzenőfalán, amit már ne láttál volna. Eszedbe jut, mi van ha ő most épp úgy a te profilodat nézi és épp rád gondol, mint ahogy te teszed épp. Szombat este, otthon, egyedül a gép előtt.
Igazából fogalmad sincs nem hogy arról, hogy mit gondolhat rólad, de arról se hogy most épp nem a te adatlapodat nézi-e. Igazából fogalmad sincs semmiről. Arról se, hogy honnan hatolt beléd a gondolat.
Bolond dolog. Kétségkívül. A magány bolonddá tesz. Ebből a szemszögből olyan, mint a szerelem. Az ember így is, úgy is bolonddá lesz.
Bolond egy életet élünk. Az ember szinte belebolondul.
Meglátod a képét a chat-listádon. Ott fityeg mellette a kis zöld kör. Nem akarod megnézni az adatlapját, a képeit, a zenéit. Igazából nem annyira aktív, tudod, hogy semmi olyan újdonság nem lenne az üzenőfalán, amit már ne láttál volna. Eszedbe jut, mi van ha ő most épp úgy a te profilodat nézi és épp rád gondol, mint ahogy te teszed épp. Szombat este, otthon, egyedül a gép előtt.
Igazából fogalmad sincs nem hogy arról, hogy mit gondolhat rólad, de arról se hogy most épp nem a te adatlapodat nézi-e. Igazából fogalmad sincs semmiről. Arról se, hogy honnan hatolt beléd a gondolat.
Bolond dolog. Kétségkívül. A magány bolonddá tesz. Ebből a szemszögből olyan, mint a szerelem. Az ember így is, úgy is bolonddá lesz.
Bolond egy életet élünk. Az ember szinte belebolondul.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)