Csak ne fájna a tudat...

..., hogy mégis minden így tökéletes. Hogy semmi okom arra vágyni, amiről tudom, hogy életképtelen lenne. Mellette megtalálhatja azt talán, amit én nem tudtam volna neki megadni. Átlagos életet akar. Én nem! Hallhatatlan életet akarok. Világot látni, embereket és életszemléleteket megismerni, mindent akarok. ÉLNI akarok úgy, ahogy sokan nem mernek vagy nincs rá lehetőségük.
Legyen boldog. Olyan boldog, amilyen mellettem soha nem lehetett volna! Én pedig...én tudom, hogy nem boldogságra, hanem hallhatatlanságra születtem, így ezentúl minden boldog percet áldani fogok és nem száműzni magamtól.

‎30.-31. challenge accepted. 2012. challenge accepted. life. fuck yeah.!!! :)

Kutyák kontra macskák

A gazdikat általában két nagy csoportra osztják. Kutyások és macskások. Ez a két tábor olykor jobban marja egymást, mint azok az állatok, akiket "képviselnek". Tipikus emberi cselekedet, hogy ha egy másik ember valamiben nem ért egyet az illetővel, akkor nem meggyőzni vagy netán megérteni próbálja, hanem egyből holt biztosnak vélt érvekkel támadja le. A másik pedig természetesen ugyanilyen "érvekkel" védekezik, hiszen ez a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb. Pedig a gyűlöletnek nincs értelme.
Mostanáig én is ilyesmi macska"tulajdonos" voltam, de rájöttem: nem vagyok tulajdonos, sem gazda, hiszen egy teremtményt, egy lelket senki sem birtokolhat. Nem vagyok macskatulajdonos, hanem van egy társam, akivel megoszthatom a mindennapjaimat és aki megtisztel azzal, hogy bízik bennem, szeret és megtűr maga mellett. Mindezzel én is ugyanúgy megtisztelem őt. Én azért mondhatom magamat "macskásnak", mert ő tanított meg arra, amire csak az állatok tudnak. Egy olyan nyelvre, amit nem lehet sem az iskolában megtanulni és emberi szavakkal nem is írható le. Egy nyelvre, amit bárkitől megtanulhatok, ha megtanít rá és amely minden megtanulásnál megváltozik. Minden leckével, minden tanárral változik, bővül ez a nyelv, ez a tudás, ez az érzet. Én azért vagyok, macskás, mert ő volt az állati mesterem, hozzá idomultam és ő hozzám. Az én utamhoz ez a lecke volt szükséges. De képes vagyok megérteni azt, hogy egy másik élet másik útjához egy másik mester tanításai szükségesek, de attól az még nem kevesebb vagy rosszabb. Sőt, minden állat csak jót taníthat, ha megadjuk neki a kölcsönös tiszteletet, nyíltságot és szeretetet. Ezt, egyes tanokkal ellentétben nem lehet egy délután alatt megtanulni vagy beseggelni, de nem is kérdezi ki senki. Ezt évek alatt lehet csak megtanulni, szakaszosan. Viszont az egyik leggyönyörűbb lecke.
Így, mivel jellememet egy "macska" is igazgatta, így macska vagyok, ha választanom kell, de ettől én még ugyanúgy tisztelem a "kutyákat", ha nem is mindig értem őket vagy értek velük egyet. De még megtanulhatjuk egymást megérteni. Ne féljünk tanulni és tanítani, hisz egyikünk sem okosabb vagy bölcsebb a másiknál, csak más a tudásunk, és ha már más, akkor semmi sem gátol meg abban, hogy megosszuk egymással azt és ezáltal nagyobbá tegyük azt.

(zárójelben)

(Zárójelben megjegyezném, hogy kezdem unni, hogy mindig szőke, nagy bociszemű leányzók csapják le a kezemről azokat a srácokat, akiket úgysem szerezhetnék meg...ironic...baaah...sehr egal...nyüff...)

Bréking nyúz!

Eljött a nap, amiről azt hittem soha nem fog eljönni. Nem, nem szoliban voltam és nem, nem pasit szereztem, mondtam már, hogy azt Pestre tartogatom. Nem, ami mától a birtokomban van az életem első műkörme!!! Tudom, nem erre számított az olvasó közönség ( már ha nekem van olyanom), de ez nekem nagy dolog. És imádom!!! El is döntöttem, hogy a következő vagy egy fekete-fehér barokk mintás lesz vagy egy vörös-lángos, a gyűrűs ujjamon egy Rammstein emblémával :D:D
Elsőnek nagyon fura volt, meg másodjára és harmadjára is, sőt még mindig az. Hosszú, hegyes igazi cicakarmok!
Mellesleg szombaton szalagavató, szóval rendesen be vagyok sózva már, mondhatnám szívemet mérhetetlen izgalom, testemet pedig egy pár ezer baci tölti meg eme percekben is, mert mikor máskor kapnám el a náthát, ha nem most?! Már-már nem is én lennék! Mindegy is. Immáron karmokkal felszerelve vágok neki a nagyvilágnak! :)

Kép később, lusti voltam...hallgass inkább zenét! :D

(ha már mű az a köröm, akkor legyen perfekt (nails) lie :D)

December 6. Mikulás nap

Mikulás. A nagy, fehér szakállú, jóságos öregember piros ruhában, ahogy mindenki ismeri. A jó gyerekeknek csokit és ajándékot hoz, a rosszaknak virgácsot. Kisgyerekként még egy személy, aki arra ösztönöz minket, hogy jók legyünk és higgyünk a csodákban.

Emlékszem, egyszer mikor kislánykoromban a nagyiéknál voltam ki akartam lesni a Mikulást és fenn maradtam sokáig. Egész végig annál az ablaknál várakoztam, ahol a csizmám volt és csak wc-re mentem ki. Nem láttam senkit, a családtagjaimon kívül és mégis megjelentek a csokoládék és apró ajándékok a csizmámban. Akkor döntöttem el, hogy tényleg hiszek és létezik a Télapó.

Így, 18 évesen már nem tudom, hogy hiszek-e a Mikulásban, de a Szeretetben és a Csodákban hiszek, és azt hiszem a Mikulás e kettőnek csodás, materializálódott egysége. Egy intézmény, ami mögé azok az emberek bújnak, akik szeretnek és gondolnak rád és meg akarnak ajándékozni. Titokban. Mert nem várnak köszönetet, sem viszonzást, csak a csillogást a szemedben, hogy örülsz annak, amit kaptál. 

Persze ebben a világban sokaknak a Mikulás csak az ajándékokat jelenti, hogy minél több, minél drágább és minél modernebb legyen, pedig csak az számít, hogy szeretet legyen mögötte, akármi is legyen az. Mindennek a Szeretet a lényege! Igazán megtanulhatnánk már.

Boldog Mikulásnapot mindenkinek! :)

Az Ismeretlen Férfihez?

Már rég letettem arról, hogy hozzád írjam a leveleimet és már nem is várom azt, hogy válaszolj ezekre, hiszen úgyis kár lenne minden szóért, amit soha nem mondtál ki az el nem küldött és fel nem bontott leveleimre. Felkarcolt a valóság, mint egy letörött köröm, ami végigszánt a bőr felszínét vékony fehér csíkot hagyva maga után, de mélyebbre nem hatolva hagyja el azt. Ne is gondolj arra, hogy bármelyik levél is neked szólt, hiszen ugyanúgy szól a végtelen, a majdnem, a haldokló és a meghalt holnapképeknek egyszerre. Illúziókban éltem, bár nem tudom mennyire valóságosabb ez a világ, mint amennyire az volt. Mégis valami különös, bizsergető jóérzés tölt el, mikor arra a valóságra gondolok, ami már megszűnt és egy új született a helyébe. Elváltam az összes eddigi valóságtól és kutatom az újakat, amiket Veled akartam felfedezni, de most már készen állok Nélküled is. Még mindig nem tudom, hogy a fájdalmad a véremet akarta-e vagy csak ő is sodródott az árral vagy esetleg a véremért a vérét adta-e, de talán már nem is lényeges. Mindig is jobban foglal gyűlölni, mint szeretni, de soha nem leszek közömbös irányodba, hiszen mélynyomot hagytál te is, még úgy is, hogy ki sem bontottad a leveleimet, amiket el sem küldtem. Morzsanyomok vannak csak, amiket le kell söpörnöm az asztalról, hogy elkezdhessek dolgozni a tiszta felületen.
Akartam mondani, hogy milyen különös vagy ma, aztán rájöttem, hogy nem is tudom, hogy milyen vagy, úgyhogy nem mondtam semmit. Elhalványult a valóság köztünk vagy csak egy kocsonyás maszlaggá változott, már nem tudom, de ki fújt a szél és kimosott az eső belőlem. Megbetegített az akkor és őrültnek néz a most. De nézzen csak, az is csak egy másik világ, ami talán nem is tartozott és nem is fog hozzám tartozni.
Nem tudom, hogy valaha megérzed-e a megírt levelek hívását, amiket soha nem küldtem el és amiket soha nem bontottál fel, mert egyszer régen, egy másik korban elvesztettük egymás címét, de ha egyszer megérzed vajon megkeresel? Nem tudom. Ahogy azt sem, hogy te írsz-e nekem olyan leveleket, amik soha nem érkeznek meg hozzám és amiket soha nem bontok fel, mert elvesztetted a címem. Lehet már nem is akarjuk megtalálni a másik címét... vagy csak elfáradtunk a keresgélésben a régi lomok között...nem tudom...