A gazdikat általában két nagy csoportra osztják. Kutyások és macskások. Ez a két tábor olykor jobban marja egymást, mint azok az állatok, akiket "képviselnek". Tipikus emberi cselekedet, hogy ha egy másik ember valamiben nem ért egyet az illetővel, akkor nem meggyőzni vagy netán megérteni próbálja, hanem egyből holt biztosnak vélt érvekkel támadja le. A másik pedig természetesen ugyanilyen "érvekkel" védekezik, hiszen ez a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb. Pedig a gyűlöletnek nincs értelme.
Mostanáig én is ilyesmi macska"tulajdonos" voltam, de rájöttem: nem vagyok tulajdonos, sem gazda, hiszen egy teremtményt, egy lelket senki sem birtokolhat. Nem vagyok macskatulajdonos, hanem van egy társam, akivel megoszthatom a mindennapjaimat és aki megtisztel azzal, hogy bízik bennem, szeret és megtűr maga mellett. Mindezzel én is ugyanúgy megtisztelem őt. Én azért mondhatom magamat "macskásnak", mert ő tanított meg arra, amire csak az állatok tudnak. Egy olyan nyelvre, amit nem lehet sem az iskolában megtanulni és emberi szavakkal nem is írható le. Egy nyelvre, amit bárkitől megtanulhatok, ha megtanít rá és amely minden megtanulásnál megváltozik. Minden leckével, minden tanárral változik, bővül ez a nyelv, ez a tudás, ez az érzet. Én azért vagyok, macskás, mert ő volt az állati mesterem, hozzá idomultam és ő hozzám. Az én utamhoz ez a lecke volt szükséges. De képes vagyok megérteni azt, hogy egy másik élet másik útjához egy másik mester tanításai szükségesek, de attól az még nem kevesebb vagy rosszabb. Sőt, minden állat csak jót taníthat, ha megadjuk neki a kölcsönös tiszteletet, nyíltságot és szeretetet. Ezt, egyes tanokkal ellentétben nem lehet egy délután alatt megtanulni vagy beseggelni, de nem is kérdezi ki senki. Ezt évek alatt lehet csak megtanulni, szakaszosan. Viszont az egyik leggyönyörűbb lecke.
Így, mivel jellememet egy "macska" is igazgatta, így macska vagyok, ha választanom kell, de ettől én még ugyanúgy tisztelem a "kutyákat", ha nem is mindig értem őket vagy értek velük egyet. De még megtanulhatjuk egymást megérteni. Ne féljünk tanulni és tanítani, hisz egyikünk sem okosabb vagy bölcsebb a másiknál, csak más a tudásunk, és ha már más, akkor semmi sem gátol meg abban, hogy megosszuk egymással azt és ezáltal nagyobbá tegyük azt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése