Emlékszem, egyszer mikor kislánykoromban a nagyiéknál voltam ki akartam lesni a Mikulást és fenn maradtam sokáig. Egész végig annál az ablaknál várakoztam, ahol a csizmám volt és csak wc-re mentem ki. Nem láttam senkit, a családtagjaimon kívül és mégis megjelentek a csokoládék és apró ajándékok a csizmámban. Akkor döntöttem el, hogy tényleg hiszek és létezik a Télapó.
Így, 18 évesen már nem tudom, hogy hiszek-e a Mikulásban, de a Szeretetben és a Csodákban hiszek, és azt hiszem a Mikulás e kettőnek csodás, materializálódott egysége. Egy intézmény, ami mögé azok az emberek bújnak, akik szeretnek és gondolnak rád és meg akarnak ajándékozni. Titokban. Mert nem várnak köszönetet, sem viszonzást, csak a csillogást a szemedben, hogy örülsz annak, amit kaptál.
Persze ebben a világban sokaknak a Mikulás csak az ajándékokat jelenti, hogy minél több, minél drágább és minél modernebb legyen, pedig csak az számít, hogy szeretet legyen mögötte, akármi is legyen az. Mindennek a Szeretet a lényege! Igazán megtanulhatnánk már.
Boldog Mikulásnapot mindenkinek! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése