A napok egyre sűrűsödnek, egyre csak korán kelés, órák, faktos, táncpróbák, tanulás ezek között egy kis evés, alvás, meg agyzsibbasztás és ez még csak rosszabb lesz! Most december közeledtével a táncpróbák egyre inkább sűrűsödnek, a napok pedig egyre közelebb visznek a szalagavatóm napjához! Rendkívül izgatott vagyok, hiszen az egyik legnagyobb nap ez az életemben! A nap, mikor még egy lépéssel közelebb kerülök az "érettségem" napjához, ami közelebb visz a komoly felnőttléthez. Félek, ezt kár is lenne tagadnom, hiszen a jövő oly ingatag, de minden félelmem ellenére és pont annak a hatására határozott léptekkel kell haladnom és megtanulnom kockáztatni a biztonságom. Az álmaimért küzdök, amikért küzdenem kell és a félelmeimmel bátran előre törni.
Tavasz végén és nyár elején vizsgáznom kell és én szeretnék legalább németből felsőfokú érettségizni és nyelv vizsgázni is, na meg ha képes leszek rá még egy tantárgyból emeltezni. Ha képes leszek rá...ettől is félek. Mert ha nem lesz meg elsőre az emeltem, nem lesz érettségim és akkor konkrétan b.szhatom... Nincs sok időm, tanulnom kell, amíg még lehet és amíg még tudok.
Jövőhéten elkezdek egy tisztító kúrát. Még soha nem léböjtöltem, azt hiszem kemény 10 nap lesz, de érzem, ez jót fog tenni nekem. Mostanában amúgy is igencsak fáradt és kimerült vagyok.
Mégis mindent összevetve kimondottan és határozottan boldog vagyok életemnek ezen szakaszában és rengeteg élmennyel gazdagodtam az elmúlt hónapokban. Legkiemelkedőbb talán a november 10.-ei Rammstein koncert volt, ami teljes sokkhatással ért engem és 1 nap kellett ahhoz, míg felfogtam az élményt. Kétség kívül életem egyik legmeghatározóbb élménye volt és még mindig az. Miattuk szerettem meg a német nyelvet és miattuk megyek lehet germanisztika-irodalom szakra (ha van ilyen :D) műfordítónak. Írni akarok mindenképp és mivel a nyelveket is egyre inkább kezdem megkedvelni, így érdemes összekötni a kellemeset a hasznossal. Már csak küzdeni kell ezért. Nem hagyhatom, hogy maradandó alkotás nélkül tűnjek el a világról, emlékezniük kell rám a halálom után is. A világnak, az emberiségnek, amit olykor oly mélységesen megvetek és amit olykor mélységesen csodálok.
Ezernyi céllal állok elébe az elkövetkezendő időszaknak, de már tisztán látom a célomat. Nem szabad meghátrálnom és csak előre szabad mennem. Győzni fogok. A világ, a nehézségek, a sors és magam felett a világgal, a nehézségekkel, a sorssal és magammal karöltve. Azt hiszem megyek is tanulni. Vagy aludni. Valamelyik a kettő közül lesz esélyes :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése