ÉLménybeszámoló, up and down és egyéb katasztrófák :D

Nos, azt hiszsem mostani bejegyzésem nem veszem annyira líraira mint a többit. De remélem ugyanannyira érdekes lesz! ;)

Kezdjük a hétvégi kiképző-táborral, azaz az osztálykirándulással! Pár szóval:
THIS IS SPARTAAAAAA! és HIROOOOOOOOk vagyunk!
Bővebben? Hát szombat hajnalok hajnalán, azaz fél 8-kor gyülekező volt a városközpontban. Kis osztály bepattant kisbuszba és röpke 45 perc alatt leértünk Velencére...majd 15 perc alatt valahogy a tábort is megtaláltuk. Lepakoltunk, majd irány a tó! Valljuk be, révén, hogy én speciel nem tudok úszni, a barátnőimmel rendesen be voltunk szarva :D De kaptunk mentőmellényt is és végül bele se borultunk a vízbe, mert pici osztályunk arra vállalkozott, hogy kenuzni fog. Ez meg is történt és varázslatos volt. Csak mi a tó közepén egy csónakban, ahogy a hajunkba belekap a szél, a saját erőnkből hajtjuk magunkat és a béke árasztja el a csendes tófelszínt. Imádtam. :)
Miután végeztünk, visszasétáltunk a táborhelyzet, ami egy röpke 5 km-es utat jelentett. Mi az nekünk?! Ahhoz képest, mikor egyik évben eltévedtünk és az X km-es túrából 47km-es lett....ez ahhoz képest semmi :D

A szállás egy fákkal kötbevett övezet volt, apró házakkal. Egyáltalában nem olyan volt, mint amilyet vártunk. Megérkezvén szívinfarktus közeli állapotban érzékeltem, hogy ahol aludnom kellene (emeletes ágy felső szintje) a fejemtől és a lábamtól kb. 10-10cm-rel 2-2 pók téblábol csak úgy. Na nem! Én ott nem fogok aludni..mit aludni, felmenni se! Ez így is történt. Eldöntöttem, hogy nem fogok aludni és a délután további részét kinn töltöttem. Osztálytársam a tanár urunkkal nekilátott pörköltöt gyártani, mi pedig beszélgettünk, fotóztunk, szublimáltunk, tehát próbáltuk feltalálni magunkat. Egy kisebb lánycsapattal el is mentünk a tóhoz és 3 bighiro csaj a 18°C-os vizben úszott :D Mi meg fotóztunk meg élveztük bikiniben a napot. Akkor még meleg volt...nem úgy mint másnap...na mindegy. A tó mellett ülve a szél belekapott a hajamba és a kendőmbe, a távolban látszódott a túlpart és teljesen olyan érzésem volt, mintha a Balatonparton ülnék nyáron és nem a Vevlencei-tó partján tavasszal. Imádtam ott lenni. De aztán visszamentünk. A táborban továbbra is szépen el is voltunk, este fele megettük a pörköltöt és elmentünk a csajokkal inni. Mert megérdemeltük és megtehettük! :D:P Rengeteget nevettünk :) Majd visszamentünk a tábortűzhöz és ott beszélgettünk tovább. Ez ment egészen este 11-ig.
Majd jöttek másik barátnőmék és elhívtak egy parkba. Mi pedig mentünk. (na jó, én tulajdonképpen azért mentem, mert azt mondta a csaj, hogy alhatok vele/a helyén) A park kinn volt a táborból, Velence főútja mellett. Útközben találtunk egy SÜNIT és megsimogattunk meg lefényképeztük, ahogy a hülye turista kiscsajszikhoz illik :D Majd iszogattunk, nevetgéltünk, minitábortűzet raktunk és fotózkodtunk egészen 3-ig, mikor is visszaindultunk. Útközben sötét volt és valami állat ment mellettünk, erre bepánikoltak és futni kezdtünk XD Visszaérvén páran lefeküdtek, de én és még 3 hiro-surviver fennmaradt. Felélesztettük a tábortüzet és ültünk egy darabig. Majd eszembe jutott, hogy csináljunk padokból ágyat. Meg is csináltuk, kényelmes is lett volna de hideg volt. Pedig volt rajtam 2 póló, 1 pulcsi meg egy kabát. És még így is. Tehát 4 órakor eljutottunk arra a szintre, hogy jó, bemegyünk aludni és kész. Annak ellenére is, hogy a szoba tele van bogarakkal, pókokkal és egy kukaccal az ágy mellet és mikor hazajöttünk, agyon kellett vernünk egy hatalmas nagy csótányt az ajtó előtt....de mi hirok vagyunk. Barátnőmmel lefeküdtünk és aludtam kemény 3 órát. Reggel 7kor felkeltem, majd lassacskán  többiek is. Ekkor elindultunk túrázni.

Csupán egy 14 km-es túrát tettünk meg, 30°-os dombokkal tűzdelve, kb 3 óra alatt, tehát a hiro-komplexus még mindig hajtott bennünket. Főleg engem. Útközben barátnőm talált egy apró kiscicát, akit haza akart hozni. El is hozta magával fel a hegyre. Aztán vissza. és végül visszatette oda, ahol találta. Még nagyon pici volt, az volt a baj....szomorkodtunk is miatta, dehát nem lehetett mit tenni.
A visszafele úton természetesen leszakadtunk és eltévedtünk, tehát az autópálya gyaloghídja helyett majdnem az autópályán kötöttünk ki...! De végül visszataláltunk a csoporthoz. 1 órára végül nagy nehezen visszaértünk a szállásra, felpakoltunk a buszra és irányhaza! A csodás idő miatt csak egy kicsit vacogtam és este csak 10 órát aludtam egy huzamban, tehát jó volt! :D
Egész testben jelenlévő fájdalom, fáradság, pókiszony, kacagások és mókák. Sok-sok emlék.
Osztálykirándulás, én így szeretlek ;)