Temetni kell. Temetni kell a holtakat. A régit. A féltőn őrzött dolgokat. A titkokat. A fájdalmakat. Azt, aminek már nincs útja. Aminek, ha lett is volna létjogosultsága, a valóság kegyetlenül lerombolta.
Feketébe kell öltözni. Feketébe, mert az elnyel mindent. A fényt is. De nem csak a fényt. Egy idő után a bánatot is. Mert mindent magába nyel, elvesz és magába olvaszt. Legyen jó avagy rossz, nem nézi. Ő csak nyel. S mivel mindent magába zár, tisztít is. Ezért van szükség a Feketére. Hogy újra teret nyerjen a Fehér.
Meghalni sok minden megtud. Meg tud halni a test, a lélek, a gondolat, a remény, az elhatározás, az erő, egy mozdulat, egy érzelem... minden halál más, de mindegyik egy helyre jut. Végül minden halál a fájdalom után az ürességhez vezet...ugye a tisztítás...
S mikor már mindent fehérré tett az üresség, újjá lehet éledni. Ha a test halt meg, azoknak akik szenvedtek a veszteségben, ha lélek, akkor a léleknek kell felemelkedni a régi magaslatokba, ha a gondolat, akkor egy másik gondolatban kell újjá születnie, ha a remény, akkor egy másik hitben kell reménnyé változnia, ha az elhatározás, akkor újra neki kell esni a "lehetetlennek", ha az erő, akkor újra meg kell feszíteni az izmokat, ha egy mozdulat, hát erőt kell venni és újra elindulni a vágyott dologért, ha az érzelem, hát újra fel kell lángolnia.
Minden halált egy újjászületés követ, mert az árnyék sem létezik fény nélkül és a fájdalom sem boldogság nélkül.
A Feketének is szüksége van a Fehérre....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése