Szappanopera

A főszereplők:
- a Fekete Macska
- a Bűvös Vadász
- a Nimfa
- az Angyal
- az Érthetetlen Harcos

Kétség kívül egy életnek a műfaját nehéz meghatározni, mivel minden szemszögből és minden életszakaszban más. Életszakaszban...jobban mondva akár napok alatt is változhat. Alapjába véve leginkább drámának lehet nevezni, de adódnak olyan életszakaszok, amiket csak egy szóval lehet jellemezni: szappanopera.
A nevek nem véletlenek, mind én adtam nekik és ők számomra mind nagyon becses személyek. Remélem nekik is tetszeni fognak a nevek. Szerintem abszolút illik hozzájuk. Talán egy, akinél többet kellett tanakodnom, aki mostanában oly rejtélyessé vált számomra. Féltem is, hogy elveszítem, pedig mérhetetlenül fontos nekem, még ha nem is mutatom ezt, remélem, hogy Ő tudja mennyire becses számomra az Ő személye. Csak oly becses mind a többi "főszereplőé". (Mivel magam is a felsoroltak közt szerepelek enyhe egoizmusnak tűnhet kijelentenem, hogy becses vagyok magam számára, ezt mégsem tagadhatom. Miért ne szeretném magam, hiszen magammal kell leélnem ezt a változatos, hol csodás, hol szörnyű életet. Legalább magamat szeressem.)

Ha egyszer írok egy könyvet, ami az élet ilyesfajta területéről fog szólni, akkor biztosan ez az öt személy lesz a főszereplő. Egyszerűen tökéletesek arra, hogy egy könyv hasábjait ékesítsék. Mindegyik hasonló, mégis határozottan ellentmondó karakter és mind a maga nemében a legjobb. Tökéletesen kidolgozott életpályák, tökéletesen kidolgozott személyiségek. Nem csoda, az élet nem végez félmunkát és minden író közt a legjobb. Be kell vallanom irigylem is ezért. Csak reménykedhetem, hogy majdan egyszer az árnyékába léphetek. De ez is rajta áll, hiszen az én történetemet is csak ő írja.

Ezen bejegyzéseimmel adózni szeretnék drága barátnőimnek, az én nővéreimnek és húgaimnak. Milyen mókás...pont én állok középen. Innen legalább mindent jól láthatok. Legalábbis helyzetemben ez lenne a szerencsés, ha már megakarom ismerni az emberi jellemeket jó belátást kell találnom. Ők pedig csodásak.

Legidősebb nővérem, a Bűvös Vadász, ahogy én nevezem, kivételes személyiség. Hozzá hasonló igen kevés van, legalábbis igen keveset ismerek. Ő az, aki hozzásegített nagyban a mostani lélektani változásomhoz. Egy egészen más világot mutatott. Az Ő Világába engedett betekintést, én pedig ezernyi csodát láttam. Mondanám rá, hogy az Igazi Nő, de ezt mindannyiunkra el tudnám mondani és mondom is. Mindannyian igazi Nők vagyunk, ez kétségtelen. De mindannyian más Nőt képviselünk. Ő képviseli a kívánatos Nőt, akikért a férfiak csatába mentek és ezt nem csak szépségével tudja elérni. Nem. egy igazi nőnek több fegyvere van, mint a szépsége. Neki megvan az a kisugárzása, cseles látásmódja és erős akarata, ami azzá teszi ami. Okos, rendkívül, tudja mit miért csinál és mi mit ér. Azt hiszem sokat tanultam tőle. Sok mindenen ment keresztül, de sokat is tanul. Hiszen a sok tanulás nélkül most nem tartana itt. A Férfiaknak a Végzet Asszonyai kellenek. Azt hiszem, ha valaki, Ő az lehet. Ő az a nővérem, akikért megdöglenek a Férfiak.

Vele ellenben a Legidősebb húgom az, akiért egy bizonyos férfi 100%, hogy megdöglene. Ő az, aki a Bűvös Vadász szöges ellentéte: az Angyal. Neki határozott, nagyon határozott erkölcsei vannak és ahogy én szoktam mondani, abszolút kapcsolat kompatibilis. Rendkívül erős, hiszen rengeteg szenvedést kiállva bízott abban, hogy a Férfi szereti őt, akármennyi "pofont" is kapjon tőle. És ami ritka: csendben tűrte és csendben hitt. A hit erős, rendkívül erős, manapság nagyon leértékeljük az erejét, pedig nem szabad. Hatásos fegyver lehet biztos kezekben, s az ő keze az volt. Ma már meg is van a gyümölcse, egy gyümölcsöző kapcsolat. Talán a leggyümölcsözőbb mindannyiunk között. Ő tud valamit, ami, ha "mi" nem is, de "én" biztosan nem tudok. És ezért csodálom és tisztelem. Ő jelképezi talán legjobban azt, ami egykor voltam. De azon az úton én nem találtam megváltást. Talán túlságosan féltem, talán nem voltam elég erős, talán nem volt kiért harcolnom. Jó fegyverekkel voltam egy rossz úton. A kérdés az, hogy a jó fegyverekkel tértem most a jó útra vagy rossz fegyverekkel a rossz útra. De kérdem én: mi a rossz és mi a jó?

Úgy gondolom, ezt kérdezheti legifjabb húgom is, ha felteszi magának e kérdést. Jelenleg Ő számomra a legnagyobb rejtély oly észrevétlenül változott meg. Egy helyről indultunk, ha fogalmazhatok így, s most egészen más utakat járunk. Érthetetlen harcossá lettél nekem, s én szeretnélek téged mindennél jobban megérteni. De talán soha nem foglak. De ha nem is foglak, mégis, szeretnélek magamban tudni örökre. Megvédeni nem akarlak, bár szeretnélek, tudom, nem tudlak. Egy életet sem védhetek meg a világtól. Még a magamét sem. De remélem, hogy a harcod győzelemmel fog zárulni. Szeretlek, szerettelek és szeretni is foglak és remélem, újra láthatom az őszinte mosolyt az arcodon. Azt, amit rég.

De az én édes nővérem mosolya az még csintalanabb lett, mint régen volt. Az én kis Nimfám most ébredt rá a benne szunnyadó igazi, vad, megzabolázhatatlan erotikára és csábítási vágyra. Kétségtelen, ez a nő maga lett a Bujaság. Talán Ő és a Bűvös Vadász hasonlítanak egymásra legjobban. Mindkettő mérhetetlenül buja. Ezt (is) imádom bennük. A Nimfa most fedezi fel a csábítás világát és kifejezetten élvezi. Olyan terület, ahol előtte nem járt s a szabadság íze szinte megrészegítette. Mondanám, hogy féltem, de őt se akarom megvédeni az élettől. Azt hiszem nem is tudnám, amennyire makacs és önfejű. (Csak úgy, mint a húga, gondolok itt magamra.) De úgy hiszem, az életben vannak olyan dolog, amiket át kell élnünk, ahhoz, hogy tovább tudjunk haladni és megtapasztalni, hogy azután tisztán látva tudjunk dönteni. Csak reménykedni tudok, hogy a nimfalét nem fogja tönkre tenni. Erkölcsileg.  De ezt is Ő választotta. S Ő változtat, ha neki úgy lesz jó.

S végül a Fekete Macska, aki az összes személyt összekapcsolja. Aki, mint külső szemlélő végignézi a többi élet menetét, fontolgatva, mi lesz a következő jelenet. Pedig soha nem tudja. Az élet ennél sokkal furfangosabb, de annyira, hogy még a saját életének a következő jelenetét sem tudja kitalálni. Kétségtelen, ahogy mondtam, a legjobb író. De így legalább sokat tud agyalni, azt úgyis szeret. S hogy ki ez a Fekete Macska? Csak egy cica, aki magányosan keresi a helyét az éjszakában, de nem egyedül, és aki a legtöbbre tartja szabadságát, mégis vágyik az ölelő karok szorítására. Az Angyal és a Nimfa közt inog, keresve melyik is ő igazából. De talán egyik sem. Ő A Macska. És talán ezt kellene végre belátnia. Már csak az a feladat, hogy megtudja azt, milyen is a Macska. De idővel mindenre rá fog jönni vagy érezni. Majd az élet megírja.

És a szappanoperának sosincs vége. Zajlik éjjel nappal, hétfőtől vasárnapig. A szerepek felosztva, bár a felosztás nem tisztázott. És mi játszunk tovább, mert a műsornak mennie kell.

(Pluszba egy kis ráadás szerelmi szappanoperánk színpadán. A féltékenység tangója, ami feltüzel, megőrjít és a harctérre csábít teljes fegyverzetben. Egy őrült érzés, ami a düh mélyébe taszít. Ami megfeszíti az izmokat és kifacsarja a szívet. )