Fekete macska hónap viszlát! Kaméleon hónap isten hozott!

Június lett, ami azt jelenti, hogy végre véget ért ez a május is. Ez a mélydepressziós, hihetetlen lehetetlenségekkel tűzdelt, szívtördelő május. Mindannyian meghaltunk ebben a hónapban, de minden halál után jön a feltámadás. A miénk is.

A nimfa számára már május végére megérkezett az életet fel- és megfordító fordulat, azaz A Férfi. Jóvoltomból. Büszke is vagyok magamra, hogy sikerült egy ilyen szép pár megszületésében részt vennem. Mondhatni pici Cupidová avanzsáltam magam azóta, szóval remélem még lesznek ilyen munkáim. Igazán boldog voltam miattuk, tüneményesen édes pár. És meg is érdemelte a Nimfa, hogy végre boldog legyen. Egy megunt kapcsolat után a kalandorok pofonjai igen fájóak tudnak lenni, és sehol nem volt egy erős férfi kar, aki megnyugtatóan átölelte volna. Ezidáig. Most már nyugodtan jelenthetem ki, hogy megtalálta maga mellé azt, aki kellett. Remélem sokáig ilyen boldogak lesznek együtt.
Ami a Bűvös Vadászt illeti, ő sem szűkölködött kalandokban és sokkokban. Hónap elején megtalálta a kimondhatatlan boldogság, egy igaz szerelem délibábja, ami több hétig tartó távolság után nem tudott mást nyújtani csak egy majdnem holnap képet és mérhetetlen csalódottságot. Összetört, de mégis a Vadász győzött. Meg is lepett volna, ha huzamosabb ideig maga alá kényszeríti őt egy ilyesfajta fájdalom. A Vadász ennél erősebb. De mégiscsak végig követte árnyéka ebben a hónapban is őt. Mindketten kívántuk, hogy az az este bár meg nem történt lenne, de ugye a múltat már megváltoztatni nem lehet. Túl lépett és kilépett a férfi életéből úgy, ahogy egy dámához illik. Igazán büszke vagyok rá. És ma már mosollyal az arcomon jelentem ki, hogy igen, visszatért az én édes, egyetlen Bűvös Vadászom és már újra vadászik ;)
Ami pedig a Fekete Macskát illeti...őt is igen érdekesen érintette ez a hónap. Bár nevében ez az ő hónapja lenne, mégsem volt az. A hónapot egy gigászi, alkoholmámoros vallomással kezdte. Végre kész volt felvállani érzelmeit és magára ölteni Tatjana szerepét. Sajnos olyan jól sikerült, hogy az élet leutánozta a Puskini kimenetelt. Tehát Tatjana az életben is kosarat kapott...és megízlelte, milyen a fájdalom egy újabb arca. Spontán sírógörcsök, vissza-vissza térő halott reményfoszlányok. De végül, a távolság és az idő segítségével elkezdett tovább lépni. A macska tovább indult az éjszakában keresni azt, aki mellészegődne az éjszakai utcák fényében való kalandozáshoz. Jelentkezők még akadnának is, csak az élet most sem adja könnyen a dolgokat. De nem bánja. Az elkövetkezendő hónap mindent ígér.
Mert a kaméleon hónapja lesz az, ami újra felemeli őket. A kaméleon hónapjában fognak csak igazán átalakulni egy jobb, egy szebb valóság sémájára. Végre kimásztunk az önemésztés, átverés és reménytelenség gödréből, leporoltuk magunkat és tovább sétálhatunk egy szebb jövőkép felé, ami remélhetőleg nem lesz majdnem.... :)

(Egy gyönyörű dal, ami megadta az alaphangulatot az íráshoz...és az újrakezdéshez :) )