2011.június 28.
A Fekete Macska Vadásszá lett. Visszataláltam ahhoz az önmagamhoz, akit soha nem ismertem. Azt hiszem, mindvégig Ő hiányzott mellőlem.

Tökéletlen, de jó lesz

Jellemem árnyoldalait egyre inkább kezdem elfogadni és magamévá tenni. Már nem próbálom magamnak bemesélni azt, hogy szent vagyok és azt sem, hogy tökéletes lehetek valaha. "Nem vagyok sem ördög, sem angyal." Hanem macska. Méghozzá fekete. Meg harcos. Aki igenis fél néhány dologtól. Meg papnő. Egy saját, mégis szabad vallásé. Voltam hűséges. De aztán elengedtem azt, ami már nem tartozott hozzám. Törtek össze. De azt hiszem én is törtem össze másokat. Igazán mélyérzésű vagyok. De tudok kegyetlenül érzéketlen is lenni.

Eltört az élet, és eltörtél Te is, de már nincs mi eltörjön, már túl kicsi ez is. Szilánkokon taposok, de már nem fáj ez sem, megkövültem én már, többé nem fájhat a szívem. Csak üres keserédes belenyugvás. Már nincsenek majdnem jövőképek, már nem hitegetem magam. És már nem félek másokkal játszani, hiszen velem is játszottak.  Kiürült minden, ami hozzád fűzött Szerelem. Már nem hiányzol mellőlem. Végül megtanultam nélküled is élni, azt hiszem.

Elfelejtettem, hogy te milyen is voltál, pedig soha nem ismertelek téged igazán. Aztán hazudtak sokan, hogy milyen is lehetsz, pedig te mindig más vagy, ha tényleg te voltál és nem más. Csak egy illúzió. De beléd fáradtam, meg a lehetetlenbe. Inkább csöndben maradok nélküled, mert veled csak sikítok.

Üressé kell válni, hogy feltöltődjek újra, mással. És már semmi sem érdekel, "napfényt köpök rátok" és csak beleélek az eufóriában, mégis okosan élek ebben a bolond világban és futni kezdek mikor mindenki megáll és megállok, mikor mindenki elindul és nevetek mindenen, ha már nem bírom. Nevetni kell, mert sírni, már tudod, nem tudok.

És soha többé nem leszek gyenge, mert megtanultam, hogyha sebezhetővé teszem magam, akkor lesznek olyanok akik ki is fognak használni. Ezért kell kegyetlenek lenni és a győztesnek. Magammal vívhatok vesztes csatákat is, de másokkal szemben csak győzni lehet, különben eltaposnak. És engem már soha senki nem taposhat el...!

Hihetnek az emberek beképzeltnek vagy nagyképűnek, de azok azok akik nem ismernek engem. Nem vagyok beképzelt picsa, csak határozott és erős. És ezt az emberek könnyen félre értik. Akiknek nincs ereje, akik nem hisznek magukban azok nem látják a szemekben az erőt, amit a mindennapokban is táplálnak, azok nem ismerik fel, azok félre értik. De csak higgyenek annak aminek akarnak, ők úgysem számítanak. Nekem csak kevés ember véleménye számít, de azokért az emberekért ölnék. Mert Ők az enyémek.

Nos, nem vagyok tökéletes, sőt. Tele vagyok hibákkal, de ki nem? Ezek után, itt van, nézd, széttárom a karom, ha követ akarsz dobni rám, hát csak rajta, de előbb nézz magadba, mert ha meggondolatlanul dobálózol, akkor visszapattanhat a kő...

Bolond vagyok. Bátor vagyok. Angyal vagyok. Ördög vagyok. Papnő vagyok. Ribanc vagyok. Élet vagyok. Halál vagyok. Harcos vagyok. Író vagyok. Realista vagyok. Álmodozó vagyok. Különleges vagyok. Hétköznapi vagyok. Főnök vagyok. Szolga vagyok.

De bármi is voltam, egy dologhoz mindvégig hűséges voltam. Macska Vagyok. Ezáltal szabad és makacs és önálló. Az utamhoz mindvégig hűséges voltam azt nem veheti el tőlem senki. Az az enyém....

(Nem tudom, hogy illik-e ide, de nem is kell. Csak jó, hogy van. Mint annyi minden. Elég, hogy van, hogy létezik.)

A színfalak mögött

Hallottam már szerelmes férfiak őszinte, aggódó szavait és éreztem kételyüket, miszerint a hőn áhított nő szereti-e őket és láttam már nekem, mint benfenktes idegennek lelkeket megnyílni, bízván, hogy szavaimmal új reményt és nagyobb erőt adok nekik. Megannyiszor mutatta meg az élet az erős férfiak mögött a bizonytalan szeretőt és megannyiszor avanzsált az élet apró Cupidová, általam kötve össze utakat és váltam egy pillanatra csomóponttá. Különös háttérmozdulatokat láthatok, amikről még csak nem is álmodhattam. De jó így. Többet tudok és ez hatalom és tudás. Amik veszélyesek, de diszkrét kezekben tökéletesek.
Látom, hogy epekedik a férfi szív úgy, mint a női. S azt hiszem ez tanít is. Tanít arra, hogy a férfiak is lehetnek oly esendőek, mint mi és tanít hidegnek lenni. Mert minden epekedő szó másért kiált és ez nem fájhat nekem. Azt hiszem ezt jelenti feltétlenül szeretni. Nem az embert, a lényt, az érzést, a fogalmat, a tényt, viszonzatlanul segíteni a boldogságnak életben maradni. Azt hiszem ez a szeretet....ami nem az enyém, de én is hozzájárultam...ha csak egy kicsikét is...egy nagyon kicsikét is...

Üvegszilánkkal...

Lehet, hogy a túl nagy stressz vagy a hirtelen eluralkodó hullámzó érzelmek, vagy a majdnem holnapképek különös simogatásai, de azt hiszem egy pillanatra, ebben a pillanatban feladtam.

A kiszabadulás reménye hol felbukkan, hol nem és én már nem tudom követni. Megkövültek a lábaim, ő pedig csak ugrál körülöttem. Meg kövültek a karjaim. Nem tudom elkapni. Már megint elnyelt a semmi. Ez a város...ez egy semmi. És én épp a közepén vagyok. Már azokat se érzem, akik eddig velem voltak, csak annak a hiányát, aki soha. Üvegszilánkkal karcolnám ki magamból az ürességet, a kételyt, a tébolyt, de nem tudom...nem merem az üvegszilánkkal megsebezni a bőröm... Minden mögötte marad. Bár nyomja és feszíti, nem tudom megkönnyebbíteni a nyomást.

Túl akarok lenni mindenen. Elszakadni a valóságtól és magamba zárkózni...Kiengedni a semmit és bezárni a mindent. Hol vagy életem....? Hiányzol.

Művilág

"Igaz, hogy tiltva van egynémely élvezet,
De alkudozni az Istennel is lehet,
Mert fontos tudomány s a szükséglet hatása
A lelkiismeret kellő kitágítása. "
Moliére


A kérdés már csak az: elég tág már a lelkiismeretem vagy keresnem kell egy lelkiismeret-gumírozót?! 




Elvesztem világok közt magamat keresve. Megint. Valahogy kezdenek egyre inkább megszokottá válni ezek az elveszett érzések, pillanatok, lelkem darabkái. Az éppen ismerőssé váló világok beteljesülésük előtt egy pillanattal hullanak szét és ejtenek vissza a feketeségbe. Ezért sem tudok fehér macska lenni, ha kereszteztük is egymás útját, nem tudom tisztán tartani vagy kellően bemocskolni magam...fekete macska vagyok, rajtam nem látszik semmi. Se tisztaság, se mocskosság. Nem tűnők ki az éjszakából, mert a része vagyok feketeségemmel. 


Illene elhagynom mások világát és megtalálnom a sajátom. Egy világot, ami elég sötét ahhoz, hogy a fekete macska otthonosan érezze magát és elég világos, hogy úszhasson a világ dicsfényében. 


Valahol elveszett, veszettül keresem, de sehol se talállak téged, életem. 


Valahol, valakiben talán ott lesz a világom...talán...

Face to face in my mind....

Két arc, őrület és béke, sikítás és csend, vad és szelíd, gyűlölet és szeretet. Mind én vagyok. És még ennél is több... de ezzel nem csak én vagyok így. Mindannyian.

Elvesztettem azt, ami soha nem volt az enyém és visszakaptam azt, amit soha nem is vesztettem el...megértettem azt, amit soha nem éreztem és megélem azt, amit soha nem képzeltem...igen...ez az életem :) És még énnel is több...


Rájöttem, hogy akármennyire is vágyom valamire, idő előtt nem kaphatom meg, mert vagy nem azt kapom, amire vágytam vagy nem készültem még fel arra, amit kapni fogok.  


Az életünkben tucatnyi ember váltogatja helyét és értékét, csak egyes emberek azok, akik állandó posztot foglalnak el az életünk sakktábláján, akiket nem lehet feláldozni következmény nélkül. Királynők ők az élet sakktábláján, akiknek jelenléte fontosabb ezer parasztnál.

 Alkohol hatására:
Bezárkózol.Rendben.Magadba.Oké.De az eszedbe jutott akár egyszer is, hogyha magadba zárkózol, attól függetlenül, még kell valaki, aki a külvilággal tartja a kontaktot? Na ja...tudod, azt hiszem, olyankor tör elő a másik éned...


Harcolok magammal egy rózsaszínű vattacukor világban. Beleragadok önnön álmaimba, miközben a valóság éjszakai városának a zaja behatol. Csak néha látom a realitások fekete, szürke árnyas felhőkarcolóit a lábam alatt. Valótlan és valós között lebegek eufórikus-pszihederikus-narkotikus boldogság és depresszív-tébolyodott-intenzív fájdalmak között. Sohasem jó a közép út. A valótlantól csak pattanásig feszült szemhéjakkal vagy homályos írisszel szabadulhatok meg. Pezsgőbomba-mámor illat vagy nyári zápor édes harmat. Belerészegedem a józanságba, és elkábít a valóság. Királynőként koldulok a világban, hogy visszajussak a birodalmamba. Elalszom bűneim, álmaim, ártatlanságom....Jóéjt,

Következő lépés...

Mostanság gondolatlan perceimben fura jó érzés tölt el, amit eddig úgy érzem, még nem éreztem. Régen mindig a várakozás érzésének különös elegyét éreztem, de ez most megváltozott. Már nem várok semmire és senkire. Már készen állok. Mindenre és mindenkire. Már nem kell semmire se várnom és semmire se felkészülnöm. Már indulhatok, már mindenre fel vagyok készülve...és ez most csodálatos.

Vadásszá tettél

Fajmeghatározás: Macska
Szín: Fekete
Méret: Nagyobbacska
Kor: 18 macskaév
Nem: Nőstény

Eredendően vadász, ám ő mégis elfelejtette azt, hogy hogyan is kell. Esetlenül játszott mindennel és hagyta elengedni. Amíg meg nem ismerkedett egy igazi Vadásszal, aki megtanította ismét vadászni. És élvezi...

Igen, most boldogabbnak és élettel telibbnek érzem magam, mint ez előtt bármikor. Nagyon régen éreztem magam ennyire a magaménak. És ezt neki is köszönhetem. Egy jó pár ember mellet Ő az, akire tudom, hogy mindig számíthatok. Ha hajnali 4-kor hívom, akkor is. Velem örül, ha boldog vagyok, vigasztal, ha meghal a lelkem egy percre és együtt nevetünk az élet lehetetlen pillanatain. Ő vezetett vissza ahhoz az önmagamhoz, akit soha nem ismertem, mégis a részem volt. A világ kényelmes, beszabályzó háztartása elnyomta az ösztöneimet és azoknak a kielégítésének a vágyait. Féltem élni magamnak, úgy ahogy magamnak tetszik, és mindig csak a külső visszajelzéseket vettem figyelembe. Önnön túlzott lelkiismeretem lehetetlenné tette a boldogságom kiteljesedését bűntudat nélkül. De nem bírhattam tovább, ki kellett törnöm, viszont minden kitörés magában tartogatja a túlzás ártalmát, ami szintén nem jó. Bizony. Még egy magamfajta macskának is nehéz megtalálnia az egyensúlyt. De végül, hosszú idő alatt és a fontos emberek segítségével, úgy érzem, megtaláltam az egyensúlyt. Soha nem lehetek Szent és soha nem lehetek Szajha. Legalábbis hosszú időre nem. Én Macska vagyok, minden szépségével, hibájával, ártatlanságával és vadságával. Nem lehetek szentéletű, mert a társadalom még úgy is bemocskolhat és nem is akarok szent életű lenni már, mert tudom, a társadalom sem az.

Megtanítottál a kés hegyén egyensúlyozni úgy, hogy ne essek le róla. Megtanítottál újra vadászni az apróbb zsákmányokra. Megtanítottál vigyázni magamra a vadászmezőkön. Most már úgy érzem készen állok arra, hogy helyt tudjak állni a prérin és a városok utcáin is. És ezért örökké hálás leszek neked Bűvös Vadászom, drága Cicám, édes Helgám, egyetlen Eszkym :)

Mert Ő (is) a nővérem... :)

Fekete macska hónap viszlát! Kaméleon hónap isten hozott!

Június lett, ami azt jelenti, hogy végre véget ért ez a május is. Ez a mélydepressziós, hihetetlen lehetetlenségekkel tűzdelt, szívtördelő május. Mindannyian meghaltunk ebben a hónapban, de minden halál után jön a feltámadás. A miénk is.

A nimfa számára már május végére megérkezett az életet fel- és megfordító fordulat, azaz A Férfi. Jóvoltomból. Büszke is vagyok magamra, hogy sikerült egy ilyen szép pár megszületésében részt vennem. Mondhatni pici Cupidová avanzsáltam magam azóta, szóval remélem még lesznek ilyen munkáim. Igazán boldog voltam miattuk, tüneményesen édes pár. És meg is érdemelte a Nimfa, hogy végre boldog legyen. Egy megunt kapcsolat után a kalandorok pofonjai igen fájóak tudnak lenni, és sehol nem volt egy erős férfi kar, aki megnyugtatóan átölelte volna. Ezidáig. Most már nyugodtan jelenthetem ki, hogy megtalálta maga mellé azt, aki kellett. Remélem sokáig ilyen boldogak lesznek együtt.
Ami a Bűvös Vadászt illeti, ő sem szűkölködött kalandokban és sokkokban. Hónap elején megtalálta a kimondhatatlan boldogság, egy igaz szerelem délibábja, ami több hétig tartó távolság után nem tudott mást nyújtani csak egy majdnem holnap képet és mérhetetlen csalódottságot. Összetört, de mégis a Vadász győzött. Meg is lepett volna, ha huzamosabb ideig maga alá kényszeríti őt egy ilyesfajta fájdalom. A Vadász ennél erősebb. De mégiscsak végig követte árnyéka ebben a hónapban is őt. Mindketten kívántuk, hogy az az este bár meg nem történt lenne, de ugye a múltat már megváltoztatni nem lehet. Túl lépett és kilépett a férfi életéből úgy, ahogy egy dámához illik. Igazán büszke vagyok rá. És ma már mosollyal az arcomon jelentem ki, hogy igen, visszatért az én édes, egyetlen Bűvös Vadászom és már újra vadászik ;)
Ami pedig a Fekete Macskát illeti...őt is igen érdekesen érintette ez a hónap. Bár nevében ez az ő hónapja lenne, mégsem volt az. A hónapot egy gigászi, alkoholmámoros vallomással kezdte. Végre kész volt felvállani érzelmeit és magára ölteni Tatjana szerepét. Sajnos olyan jól sikerült, hogy az élet leutánozta a Puskini kimenetelt. Tehát Tatjana az életben is kosarat kapott...és megízlelte, milyen a fájdalom egy újabb arca. Spontán sírógörcsök, vissza-vissza térő halott reményfoszlányok. De végül, a távolság és az idő segítségével elkezdett tovább lépni. A macska tovább indult az éjszakában keresni azt, aki mellészegődne az éjszakai utcák fényében való kalandozáshoz. Jelentkezők még akadnának is, csak az élet most sem adja könnyen a dolgokat. De nem bánja. Az elkövetkezendő hónap mindent ígér.
Mert a kaméleon hónapja lesz az, ami újra felemeli őket. A kaméleon hónapjában fognak csak igazán átalakulni egy jobb, egy szebb valóság sémájára. Végre kimásztunk az önemésztés, átverés és reménytelenség gödréből, leporoltuk magunkat és tovább sétálhatunk egy szebb jövőkép felé, ami remélhetőleg nem lesz majdnem.... :)

(Egy gyönyörű dal, ami megadta az alaphangulatot az íráshoz...és az újrakezdéshez :) )