2011. június 21., kedd

A színfalak mögött

Hallottam már szerelmes férfiak őszinte, aggódó szavait és éreztem kételyüket, miszerint a hőn áhított nő szereti-e őket és láttam már nekem, mint benfenktes idegennek lelkeket megnyílni, bízván, hogy szavaimmal új reményt és nagyobb erőt adok nekik. Megannyiszor mutatta meg az élet az erős férfiak mögött a bizonytalan szeretőt és megannyiszor avanzsált az élet apró Cupidová, általam kötve össze utakat és váltam egy pillanatra csomóponttá. Különös háttérmozdulatokat láthatok, amikről még csak nem is álmodhattam. De jó így. Többet tudok és ez hatalom és tudás. Amik veszélyesek, de diszkrét kezekben tökéletesek.
Látom, hogy epekedik a férfi szív úgy, mint a női. S azt hiszem ez tanít is. Tanít arra, hogy a férfiak is lehetnek oly esendőek, mint mi és tanít hidegnek lenni. Mert minden epekedő szó másért kiált és ez nem fájhat nekem. Azt hiszem ezt jelenti feltétlenül szeretni. Nem az embert, a lényt, az érzést, a fogalmat, a tényt, viszonzatlanul segíteni a boldogságnak életben maradni. Azt hiszem ez a szeretet....ami nem az enyém, de én is hozzájárultam...ha csak egy kicsikét is...egy nagyon kicsikét is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése