"Igaz, hogy tiltva van egynémely élvezet,
De alkudozni az Istennel is lehet,
Mert fontos tudomány s a szükséglet hatása
A lelkiismeret kellő kitágítása. "
Moliére
A kérdés már csak az: elég tág már a lelkiismeretem vagy keresnem kell egy lelkiismeret-gumírozót?!
Elvesztem világok közt magamat keresve. Megint. Valahogy kezdenek egyre inkább megszokottá válni ezek az elveszett érzések, pillanatok, lelkem darabkái. Az éppen ismerőssé váló világok beteljesülésük előtt egy pillanattal hullanak szét és ejtenek vissza a feketeségbe. Ezért sem tudok fehér macska lenni, ha kereszteztük is egymás útját, nem tudom tisztán tartani vagy kellően bemocskolni magam...fekete macska vagyok, rajtam nem látszik semmi. Se tisztaság, se mocskosság. Nem tűnők ki az éjszakából, mert a része vagyok feketeségemmel.
Illene elhagynom mások világát és megtalálnom a sajátom. Egy világot, ami elég sötét ahhoz, hogy a fekete macska otthonosan érezze magát és elég világos, hogy úszhasson a világ dicsfényében.
Valahol elveszett, veszettül keresem, de sehol se talállak téged, életem.
Valahol, valakiben talán ott lesz a világom...talán...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése