Jellemem árnyoldalait egyre inkább kezdem elfogadni és magamévá tenni. Már nem próbálom magamnak bemesélni azt, hogy szent vagyok és azt sem, hogy tökéletes lehetek valaha. "Nem vagyok sem ördög, sem angyal." Hanem macska. Méghozzá fekete. Meg harcos. Aki igenis fél néhány dologtól. Meg papnő. Egy saját, mégis szabad vallásé. Voltam hűséges. De aztán elengedtem azt, ami már nem tartozott hozzám. Törtek össze. De azt hiszem én is törtem össze másokat. Igazán mélyérzésű vagyok. De tudok kegyetlenül érzéketlen is lenni.
Eltört az élet, és eltörtél Te is, de már nincs mi eltörjön, már túl kicsi ez is. Szilánkokon taposok, de már nem fáj ez sem, megkövültem én már, többé nem fájhat a szívem. Csak üres keserédes belenyugvás. Már nincsenek majdnem jövőképek, már nem hitegetem magam. És már nem félek másokkal játszani, hiszen velem is játszottak. Kiürült minden, ami hozzád fűzött Szerelem. Már nem hiányzol mellőlem. Végül megtanultam nélküled is élni, azt hiszem.
Elfelejtettem, hogy te milyen is voltál, pedig soha nem ismertelek téged igazán. Aztán hazudtak sokan, hogy milyen is lehetsz, pedig te mindig más vagy, ha tényleg te voltál és nem más. Csak egy illúzió. De beléd fáradtam, meg a lehetetlenbe. Inkább csöndben maradok nélküled, mert veled csak sikítok.
Üressé kell válni, hogy feltöltődjek újra, mással. És már semmi sem érdekel, "napfényt köpök rátok" és csak beleélek az eufóriában, mégis okosan élek ebben a bolond világban és futni kezdek mikor mindenki megáll és megállok, mikor mindenki elindul és nevetek mindenen, ha már nem bírom. Nevetni kell, mert sírni, már tudod, nem tudok.
És soha többé nem leszek gyenge, mert megtanultam, hogyha sebezhetővé teszem magam, akkor lesznek olyanok akik ki is fognak használni. Ezért kell kegyetlenek lenni és a győztesnek. Magammal vívhatok vesztes csatákat is, de másokkal szemben csak győzni lehet, különben eltaposnak. És engem már soha senki nem taposhat el...!
Hihetnek az emberek beképzeltnek vagy nagyképűnek, de azok azok akik nem ismernek engem. Nem vagyok beképzelt picsa, csak határozott és erős. És ezt az emberek könnyen félre értik. Akiknek nincs ereje, akik nem hisznek magukban azok nem látják a szemekben az erőt, amit a mindennapokban is táplálnak, azok nem ismerik fel, azok félre értik. De csak higgyenek annak aminek akarnak, ők úgysem számítanak. Nekem csak kevés ember véleménye számít, de azokért az emberekért ölnék. Mert Ők az enyémek.
Nos, nem vagyok tökéletes, sőt. Tele vagyok hibákkal, de ki nem? Ezek után, itt van, nézd, széttárom a karom, ha követ akarsz dobni rám, hát csak rajta, de előbb nézz magadba, mert ha meggondolatlanul dobálózol, akkor visszapattanhat a kő...
Bolond vagyok. Bátor vagyok. Angyal vagyok. Ördög vagyok. Papnő vagyok. Ribanc vagyok. Élet vagyok. Halál vagyok. Harcos vagyok. Író vagyok. Realista vagyok. Álmodozó vagyok. Különleges vagyok. Hétköznapi vagyok. Főnök vagyok. Szolga vagyok.
De bármi is voltam, egy dologhoz mindvégig hűséges voltam. Macska Vagyok. Ezáltal szabad és makacs és önálló. Az utamhoz mindvégig hűséges voltam azt nem veheti el tőlem senki. Az az enyém....
(Nem tudom, hogy illik-e ide, de nem is kell. Csak jó, hogy van. Mint annyi minden. Elég, hogy van, hogy létezik.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése