Elérkezett az év utolsó napja. Illetve ez még csak a reggeli éjszakája...illetve na. Értitek. Amúgy is: addig ma van, amíg nem aludtam. De mindenesetre éjfél elmúlt már, úgyhogy ez már tényleg az év utolsó napja. Egy zsúfolt, varázsos, változó és mozgékony évé.
Annyi minden történt ebben az évben, hogy már-már nem is emlékszem azokra:
-leérettségiztem (hála az isteneknek-mondjuk így visszatekintve nem is volt annyira gáz :D )
-új barátságok köttettek és régiek erősödtek meg
-vitákból tanultam ön- és emberismeretet
-visszakaptam a könnyeimet
-belevetettem magam a művészkedésbe
-új zenekarokba lettem szerelmes
-egyre közelebb kerülünk egymáshoz azzal a Nővel, akivé válni akarok
-és még ezer és ezer élmény, amik hozzáadtak valamit az életemhez!
Ez az év is úgy volt csodálatos és teljes, hogy kellett :)
De holnap...holnapután...öhm....szóval miután aludtam már kettőt, de lehet, hogy elég csak egyet is, ha úgy nézzük az meg már tényleg holnap, de mivel ugyebár amíg nem aludtam addig ma van, szóval...nemértem. Az a lényeg, hogy január 1-jén elkezdődik egy újabb év, ami tele lesz lehetőségekkel, leckékkel, tanítókkal, diákokkal, amiket csak meg kell ragadnom, tanulnom és akiktől tanulnom és akiket tanítanom kell és már vágyakozó szívvel várom mindazt, amit az elkövetkezendő év tartogat nekem. Mert érzem, hogy csodálatos lesz minden szörnyűségével együtt is ez az év, mint ahogy az idei is az volt.
Készen állok az ajtók kinyitására, a kulcsok megkeresésére, hogy ablakká váljak egy másvilágra és megfejtése legyek a rejtvényeknek. Készen állok arra, hogy azzá a Nővé váljak teljes mértékig, aki mindig is voltam és leszek! Készen állok a Világra! :)
2012. december 31., hétfő
2012. november 9., péntek
hiányzik, amikor minden mindegy volt.
hiányzik, amikor őrült volt.
hiányzik, amikor teremtőset játszottunk.
hiányzik, amikor a felhők helyett mi sírtunk.
hiányzik, amikor a csillagok helyett mi ragyogtunk.
hiányzik, amikor szél voltunk.
hiányzik, minden.
hiányzik az utolsó szabad nyaram.
hiányzik...
hiányzik, amikor őrült volt.
hiányzik, amikor teremtőset játszottunk.
hiányzik, amikor a felhők helyett mi sírtunk.
hiányzik, amikor a csillagok helyett mi ragyogtunk.
hiányzik, amikor szél voltunk.
hiányzik, minden.
hiányzik az utolsó szabad nyaram.
hiányzik...
2012. november 1., csütörtök
*Ezüst Róka: Miért szomorú a Hold?
Farkas: Miért?
Ezüst Róka: Mert volt egy szerelme.
Farkas: Áhá, ez valami mese?
Farkas: Miért?
Ezüst Róka: Mert volt egy szerelme.
Farkas: Áhá, ez valami mese?
Ezüst Róka: Nem. Úgy hívták, Kuekuatsheu, vele élt a szellemek világában.
Farkas: Oh, ez egy igaz történet, az más.
Ezüst Róka: Minden éjjel együtt járták az eget. De egy másik égi szellem irigy volt. Cselt vetett, hogy megszerezze a Holdat. Szólt Kuekuatsheu-nak, hogy vigyen a Holdnak virágot. azt mondta, ha lejön a Földre, itt talál vadrózsát. Kuekuatsheu nem tudta, hogy ha lejön a szellemvilágból, már nem térhet vissza. Éjjelente, ha felnéz az égre és látja a Holdat, fájdalmasan üvölt. De már sose érintheti meg.
Farkas: Kukucska jól megjárta.
Ezüst Róka: Kuekuatsheu. Azt jelenti, Farkas .*
Farkas: Oh, ez egy igaz történet, az más.
Ezüst Róka: Minden éjjel együtt járták az eget. De egy másik égi szellem irigy volt. Cselt vetett, hogy megszerezze a Holdat. Szólt Kuekuatsheu-nak, hogy vigyen a Holdnak virágot. azt mondta, ha lejön a Földre, itt talál vadrózsát. Kuekuatsheu nem tudta, hogy ha lejön a szellemvilágból, már nem térhet vissza. Éjjelente, ha felnéz az égre és látja a Holdat, fájdalmasan üvölt. De már sose érintheti meg.
Farkas: Kukucska jól megjárta.
Ezüst Róka: Kuekuatsheu. Azt jelenti, Farkas .*
2012. október 31., szerda
Evritings gáná bí ólrájt ;)
Tök tutin mentek a dolgok eddig, így érzelmek nélkül. Persze, amilyen érzelmek kellettek, azok megvoltak, de Erósz már igen rég környékezett meg s most sem szállt meg, csak lágyan megérintette a vállam és ezekben a hideg napokban oly mértéktelenül jól esik kezének ez az apró melegsége. Csak abban reménykedhetek, hogy az Univerzum kegyes lesz hozzám és végre...végre! :)
2012. október 15., hétfő
Mozgolódnak a falevelek
Mivel igen mozgalmas ez az ősz. Az új iskola rengeteg teendőt nyújt, valamint az ingázás Budapest és Oroszlány között, a baráti társaságok között és úgy mindennel együtt...hát nem unatkozom. Már-már zavaróan nem unatkozom. Hétfő van, de már most ki vagyok purcanva. A hétvége azzal telt, hogy rajzoltam, festettem, barátokkal voltam, családoztam és egyszerre csak hétfő lett. Most is rajzolnom kéne...kéne...fogok..muszáj...persze jó, örülök neki, szeretem. Csak már fáj a hátam. Tényleg! Nem szimbolikusan. De azt hiszem nem csak a szépségért kell megszenvedni, hanem a jó munkáért is. Azért vannak jó percek is. Mikor látom, hogy azért hétről hétre fejlődök. Mikor látom a kész rajzomat és nekem is tetszik. Mikor megcsinálom az első kis 5másodperces se animációmat.
Azt hiszem szeretem. Nehéz, szenvedős, zarándoklatos, de szeretem. Csak bírjam erővel.
Az utazás eléggé kifáraszt, de tud szépet nyújtani. Pest is mindig elkápráztat, soha sem unalmas.
Ma például hamarabb felutaztam és nem tudtam mit csinálni, miután végig jártam az Allee folyosóit még zárt üzleteivel elindultam inkább sétálni a városban, mivel nem permetezett már akkor annyira az eső. Felfedeztem a fehérvári úti vásárcsarnokot! Egy igazi, olyan nagyon igazi, régimódi vásárcsarnok tele árusokkal, friss terményekkel, mindennel! Vettem 150Ft-ért(!) Hellt (!) és mosolyogva végig sétáltam a portékák között, majd tova sétáltam immáron már a vásárcsarnok falain kívül egy templomig, amit mindig távolról láttam és amit mindig is meg akartam nézni közelebbről. Miután szemügyre vettem a vásárcsasrnok és az Allee között elindul a suli fele, ahol is rengeteg falemez feküdt és odébb már bódé alakban állt. Ahogy sétáltam és gondolkoztam, hogy vajon mik lehetnek ezek villámcsapásszerűen belém csapott a gondolat és azzal az az egyedi boldog érzés, amit mindenki ismer, ha kimondom: karácsony. Ezek csakis a karácsonyi vásár bódéi lehetnek! Nem tévedhetek...mi más lenne?! Tehát mosolyom még nagyobbra nőtt és a forgalmasra duzzadt utcákon elsétáltam az iskolába, ahol egész nap rajzoltunk. De nem bánom.
Fárasztó, néha uncsi és nem akarom....de bassza meg, szeretem :D
Azt hiszem szeretem. Nehéz, szenvedős, zarándoklatos, de szeretem. Csak bírjam erővel.
Az utazás eléggé kifáraszt, de tud szépet nyújtani. Pest is mindig elkápráztat, soha sem unalmas.
Ma például hamarabb felutaztam és nem tudtam mit csinálni, miután végig jártam az Allee folyosóit még zárt üzleteivel elindultam inkább sétálni a városban, mivel nem permetezett már akkor annyira az eső. Felfedeztem a fehérvári úti vásárcsarnokot! Egy igazi, olyan nagyon igazi, régimódi vásárcsarnok tele árusokkal, friss terményekkel, mindennel! Vettem 150Ft-ért(!) Hellt (!) és mosolyogva végig sétáltam a portékák között, majd tova sétáltam immáron már a vásárcsarnok falain kívül egy templomig, amit mindig távolról láttam és amit mindig is meg akartam nézni közelebbről. Miután szemügyre vettem a vásárcsasrnok és az Allee között elindul a suli fele, ahol is rengeteg falemez feküdt és odébb már bódé alakban állt. Ahogy sétáltam és gondolkoztam, hogy vajon mik lehetnek ezek villámcsapásszerűen belém csapott a gondolat és azzal az az egyedi boldog érzés, amit mindenki ismer, ha kimondom: karácsony. Ezek csakis a karácsonyi vásár bódéi lehetnek! Nem tévedhetek...mi más lenne?! Tehát mosolyom még nagyobbra nőtt és a forgalmasra duzzadt utcákon elsétáltam az iskolába, ahol egész nap rajzoltunk. De nem bánom.
Fárasztó, néha uncsi és nem akarom....de bassza meg, szeretem :D
2012. szeptember 15., szombat
"Az élet minden csatája arra jó, hogy tanuljunk valamit belőle, még azokból is, amelyeket elveszítünk." Paulo Coelho
Úgy érzem mindenkit cserben hagyok. A vesztes csatáim súlya egyre nehezebbé teszi a lelkem. De talán csak tanulok. Tanulás közben megannyi hibát vétek, talán ezek a hibák lennének az én vesztes csatáim(?).
...
A boldogság nem létezik. A boldogság csupán egy illúzió. A Most illúziója.
...
Mindenki képes elhagyni. Mindenki. Csak Te nem. De igen. Még te is. Csak akkor meg is halok. Ha Te elhagysz, meghal a boldogság illúziója minden Mostban. Te vagy agapé. A Most boldogságának tökéletes illúziója.
...
Elfelejtettem. Már nem nyár van. Itt van az ősz és megint hűlni és halni kezd minden. A hőmérséklet, a természet, a kapcsolat és a szívem, minden.
...
Aludni kéne. Átaludni ezt a rózsaszín rémálmot.
...
...
A boldogság nem létezik. A boldogság csupán egy illúzió. A Most illúziója.
...
Mindenki képes elhagyni. Mindenki. Csak Te nem. De igen. Még te is. Csak akkor meg is halok. Ha Te elhagysz, meghal a boldogság illúziója minden Mostban. Te vagy agapé. A Most boldogságának tökéletes illúziója.
...
Elfelejtettem. Már nem nyár van. Itt van az ősz és megint hűlni és halni kezd minden. A hőmérséklet, a természet, a kapcsolat és a szívem, minden.
...
Aludni kéne. Átaludni ezt a rózsaszín rémálmot.
...
2012. szeptember 9., vasárnap
A világ legszerencsésebb és legboldogabb emberének érezhetem magam, mert az Univerzum megajándékozott azzal a boldogsággal és szeretettel, amire elég rágondolnom és szemem könnyekkel, torkom gombóccal telik meg és a szívem oly mértékű szeretet járja át, ami már-már fizikai fájdalmat okoz. Gyönyörű, tiszta, felemésztő szeretet.
A világ legszerencsésebb és legboldogabb emberének érezhetem magam és annak is érzem! :)
A világ legszerencsésebb és legboldogabb emberének érezhetem magam és annak is érzem! :)
2012. szeptember 2., vasárnap
Szeptember
Elérkezett az idő, hogy az életem egy új szakaszt kezdjen maga mögött hagyva egy egészen másfajta életet. Oly drasztikus változások nem történtek, mint terveztem, de így még drámaibbak lettek a változások és még nincs vége soraiknak.
Elsőként is megtanultam, hogy makacsságomat akkor kell használnom, mikor látom az utat a célhoz és tudom, hogy el is tudom érni, másrészt alkalmazkodóbbnak kell lennem, harmadrészt ne fogjak bele meggondolatlan, ámde jónak tűnő vállalkozásokba, negyedrészt hogy kik az igaz barátaim, akikhez éjszaka is elfuthatnék könnyek közt, ha úgy hozná az élet. Sokat tanultam magamról, de még többet a körülöttem lévő emberekről, amiket igyekszem hasznosítani a jövőmben.
Rájöttem arra, hogy nem mehetek el és kezdhetek új életet, mert "nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim". Illetve itt is. Újra rátaláltam a színpadra és rájöttem mennyire hiányzott és mennyire mérhetetlenül szeretem és fontos. Tudom, hogy ez a jövőm része lesz, így nem hagyhatom itt. Valamint 100%-ot kell teljesítenem, hogy a szakmámat tökéletesen kitanuljam. A LEGJOBB akarok lenni bármi áron.
Megbizonyosodtam arról, hogy a család a legfontosabb az ember életében és őket sem hagyhatja hátra szó nélkül, már csak önnön lelke miatt sem. Nem biztos, hogy útra kész a lélek, ha az ész az is lenne. Kimondhatatlanul szerencsés vagyok, hogy ilyen szerető szüleim vannak és úgy érzem, ezt már így is eléggé kihasználtam, tehát ideje lenne alázatosságot tanulnom.
Ideje lenne alázatosságot tanulnom a szüleim iránt, az álmaim iránt, a színpad iránt, a világom iránt.
Változások jönnek, hatalmas változások, de úgy érzem készen állok rájuk. Szeptember...üdvözöllek.
Elsőként is megtanultam, hogy makacsságomat akkor kell használnom, mikor látom az utat a célhoz és tudom, hogy el is tudom érni, másrészt alkalmazkodóbbnak kell lennem, harmadrészt ne fogjak bele meggondolatlan, ámde jónak tűnő vállalkozásokba, negyedrészt hogy kik az igaz barátaim, akikhez éjszaka is elfuthatnék könnyek közt, ha úgy hozná az élet. Sokat tanultam magamról, de még többet a körülöttem lévő emberekről, amiket igyekszem hasznosítani a jövőmben.
Rájöttem arra, hogy nem mehetek el és kezdhetek új életet, mert "nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim". Illetve itt is. Újra rátaláltam a színpadra és rájöttem mennyire hiányzott és mennyire mérhetetlenül szeretem és fontos. Tudom, hogy ez a jövőm része lesz, így nem hagyhatom itt. Valamint 100%-ot kell teljesítenem, hogy a szakmámat tökéletesen kitanuljam. A LEGJOBB akarok lenni bármi áron.
Megbizonyosodtam arról, hogy a család a legfontosabb az ember életében és őket sem hagyhatja hátra szó nélkül, már csak önnön lelke miatt sem. Nem biztos, hogy útra kész a lélek, ha az ész az is lenne. Kimondhatatlanul szerencsés vagyok, hogy ilyen szerető szüleim vannak és úgy érzem, ezt már így is eléggé kihasználtam, tehát ideje lenne alázatosságot tanulnom.
Ideje lenne alázatosságot tanulnom a szüleim iránt, az álmaim iránt, a színpad iránt, a világom iránt.
Változások jönnek, hatalmas változások, de úgy érzem készen állok rájuk. Szeptember...üdvözöllek.
"Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim..."
2012. augusztus 28., kedd
Köszönetnyilvánítás
Köszönöm azt, hogy:
- elegendő erőm és bátorságom van ahhoz, hogy képes legyek őrült dolgokra és ne foglalkozzak olyanok véleményével, akiknek csak a külsőségek számítanak.
- csodálatos barátaim vannak, akik mindig mellettem állnak és rengeteg új és jó ember lépett be az életembe, akiktől tanulhatok és általuk több lehetek.
- visszakaptam könnyeim, amik segítenek könnyíteni a lelkem fájdalmain, még ha azokat nem is értem csak érzem.
- újra emlékeztetve lettem arra, hogy mi és ki is vagyok igazából és hogy mennyire szeretem a színpadot, a táncot és érezni az alkotás élvezetét.
- olyan embernek születtem, aki nem csak éli az életét, hanem meg is éli azt.
- léteznek olyan emberek, akiket szerethetek és ők viszont szeretnek.
- van múzsám, aki megihlet puszta létezésével is.
- lehetőséget kaphatok arra, hogy valóra váltsam az álmaimat, ha elég határozott és magabiztos vagyok ahhoz, hogy kihasználjam azokat és az leszek!
- elegendő erőm és bátorságom van ahhoz, hogy képes legyek őrült dolgokra és ne foglalkozzak olyanok véleményével, akiknek csak a külsőségek számítanak.
- csodálatos barátaim vannak, akik mindig mellettem állnak és rengeteg új és jó ember lépett be az életembe, akiktől tanulhatok és általuk több lehetek.
- visszakaptam könnyeim, amik segítenek könnyíteni a lelkem fájdalmain, még ha azokat nem is értem csak érzem.
- újra emlékeztetve lettem arra, hogy mi és ki is vagyok igazából és hogy mennyire szeretem a színpadot, a táncot és érezni az alkotás élvezetét.
- olyan embernek születtem, aki nem csak éli az életét, hanem meg is éli azt.
- léteznek olyan emberek, akiket szerethetek és ők viszont szeretnek.
- van múzsám, aki megihlet puszta létezésével is.
- lehetőséget kaphatok arra, hogy valóra váltsam az álmaimat, ha elég határozott és magabiztos vagyok ahhoz, hogy kihasználjam azokat és az leszek!
2012. július 30., hétfő
Alkotó tábor-Gála est-Képzelt riport
Kerestelek, kerestelek, elvesztettelek...
Azt hittem már elfelejtettem sírni. Hogy lelkemet úgy bekebelezte a monotonitás extázisa, hogy elfelejtett mélyre menni. Hogy az üresség boldogság-jelmezbe bújt, de mégsem az. Hogy az üresség ezúttal úgy kebelezett be, hogy én ebből mit sem vettem észre és még a könnyeimet is elrabolta. Elrabolta? Nem. Önként és dalolva áldoztam fel az oltárán a látszólagos gondtalanságért. Azt hittem már megint elhagytam magam, pedig már éppen megtalálni véltem az utat önmagamhoz.
Egy hét. Egy héttel ezelőtt képtelen voltam sírni. Képtelen voltam annak ellenére, hogy akartam és éreztem, hogy kellene, hogy igényelné a lelkem. Valahol a valóság és a húsom között megszakadt a kapcsolat és nem tudtam irányítani magam. De ma, egy héttel később patakokban folyik a könnyem és nem bánom.
Csak azt bánom, hogy el kellett válni.
Csak azt bánom, hogy az ajándékért áldozni kellett. Együttlétet.
Mert minden egyes könnycseppem az elmúlt egy hét ajándéka, amiket azoktól a csodálatos emberektől kaptam, akikkel együtt töltöttem ezt az időt. De nem csak a könnycseppeket kaptam tőlük ajándékba, ó dehogyis, sokkal, de sokkal többet!
Nevetést.
Érzelmeket.
Új szemléleteket.
Emlékeket.
Új életdarabkákat.
Nehézségeket.
Csillogó szempárokat.
Erőt.
Lélekmorzsákat.
Hitet.
Álmokat.
Szeretetet.
Rengeteg, rengeteg szeretet!
A nehézségek, az időhiány és minden akadály ellenére, a csapatmunkával, közös harccal és próbákkal teli hét után színpadra vittük elsőnek a zenés gála estünket majd másnap este a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot és sikert arattunk!
A közös alkotás, az egymással való munka és az együtt eltöltött idő oly mértékig közel hozott egymáshoz, hogy szinte beleivódtunk egymás illatába, pólusába, részévé válva a másiknak. Ami az elmúlt egy hétben történt az csoda volt, az élet és az emberek csodája.
S bár az áldozat kedvéért fellépő távolság elválasztotta a testünket, a lelkeinket már nem tudja.
Szeretlek titeket és kimondhatatlanul hálás vagyok az ajándékokért és azért, hogy szerethetlek titeket!
Univerzum! Add, hogy minél előbb találkozzanak a testeink és ismételten csodát alkothassunk! Köszönöm!
Azt hittem már elfelejtettem sírni. Hogy lelkemet úgy bekebelezte a monotonitás extázisa, hogy elfelejtett mélyre menni. Hogy az üresség boldogság-jelmezbe bújt, de mégsem az. Hogy az üresség ezúttal úgy kebelezett be, hogy én ebből mit sem vettem észre és még a könnyeimet is elrabolta. Elrabolta? Nem. Önként és dalolva áldoztam fel az oltárán a látszólagos gondtalanságért. Azt hittem már megint elhagytam magam, pedig már éppen megtalálni véltem az utat önmagamhoz.
Egy hét. Egy héttel ezelőtt képtelen voltam sírni. Képtelen voltam annak ellenére, hogy akartam és éreztem, hogy kellene, hogy igényelné a lelkem. Valahol a valóság és a húsom között megszakadt a kapcsolat és nem tudtam irányítani magam. De ma, egy héttel később patakokban folyik a könnyem és nem bánom.
Csak azt bánom, hogy el kellett válni.
Csak azt bánom, hogy az ajándékért áldozni kellett. Együttlétet.
Mert minden egyes könnycseppem az elmúlt egy hét ajándéka, amiket azoktól a csodálatos emberektől kaptam, akikkel együtt töltöttem ezt az időt. De nem csak a könnycseppeket kaptam tőlük ajándékba, ó dehogyis, sokkal, de sokkal többet!
Nevetést.
Érzelmeket.
Új szemléleteket.
Emlékeket.
Új életdarabkákat.
Nehézségeket.
Csillogó szempárokat.
Erőt.
Lélekmorzsákat.
Hitet.
Álmokat.
Szeretetet.
Rengeteg, rengeteg szeretet!
A nehézségek, az időhiány és minden akadály ellenére, a csapatmunkával, közös harccal és próbákkal teli hét után színpadra vittük elsőnek a zenés gála estünket majd másnap este a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról című darabot és sikert arattunk!
A közös alkotás, az egymással való munka és az együtt eltöltött idő oly mértékig közel hozott egymáshoz, hogy szinte beleivódtunk egymás illatába, pólusába, részévé válva a másiknak. Ami az elmúlt egy hétben történt az csoda volt, az élet és az emberek csodája.
S bár az áldozat kedvéért fellépő távolság elválasztotta a testünket, a lelkeinket már nem tudja.
Szeretlek titeket és kimondhatatlanul hálás vagyok az ajándékokért és azért, hogy szerethetlek titeket!
Univerzum! Add, hogy minél előbb találkozzanak a testeink és ismételten csodát alkothassunk! Köszönöm!
2012. július 19., csütörtök
"a pillangó a holdra száll, nem pedig virágra"
2012.07.17. Hétfő
este 08:00
Elvesztettem a ZP szüzességem egy Vad Fruttik koncert keretein belül. Imádtam, lehengerlő és fantasztikus volt! Ilyen jó legutóbb csak a Rammstein koncert volt (érzésileg...vagy mi) és végig énekeltem, tomboltam, táncoltam, éreztem az egészet, egyszerűen frenetikus volt!!!!
De nem csak a koncert, maga az este is egyszerűen csodálatos volt! Eleve szerelmes vagyok Budapestbe, így a legcsodálatosabb élményem volt az, mikor 4-esben végigsétáltunk a belvárosban és felmentünk az Alagút tetejére és onnan nézve csodáltuk a kivilágított várost! :) Kimondhatatlanul szabad és boldog voltam, ahogy sétáltam azokon a gyönyörű utcákon, ahogy a hídon átvágtunk, amikor népdalokat énekeltünk az Alagút tetején és az érzéskavalkádra, amit kiváltott belőlem a város, az este, a barátok, minden....
Ez a szerelem. Igen, igen, igen. <3
este 08:00
Elvesztettem a ZP szüzességem egy Vad Fruttik koncert keretein belül. Imádtam, lehengerlő és fantasztikus volt! Ilyen jó legutóbb csak a Rammstein koncert volt (érzésileg...vagy mi) és végig énekeltem, tomboltam, táncoltam, éreztem az egészet, egyszerűen frenetikus volt!!!!
De nem csak a koncert, maga az este is egyszerűen csodálatos volt! Eleve szerelmes vagyok Budapestbe, így a legcsodálatosabb élményem volt az, mikor 4-esben végigsétáltunk a belvárosban és felmentünk az Alagút tetejére és onnan nézve csodáltuk a kivilágított várost! :) Kimondhatatlanul szabad és boldog voltam, ahogy sétáltam azokon a gyönyörű utcákon, ahogy a hídon átvágtunk, amikor népdalokat énekeltünk az Alagút tetején és az érzéskavalkádra, amit kiváltott belőlem a város, az este, a barátok, minden....
"Heaven is a pleace on Earth."
Azon az estén megtaláltam ezt a helyet.
Ez a szerelem. Igen, igen, igen. <3
2012. július 7., szombat
2012. július 5., csütörtök
Let's not fight, I'm tired, can't we just sleep tonight?
A 36°C-os hőséget mennydörgésekkel tarkított vihar szakította meg, ami mint egy feloldozást hozott a meleg alól és hűsítő cseppjeivel feléleszti a világot, de a környéket biztos.
Most úgy futnék benne..végig, messze, hogy senki ne lássa a könnycseppjeimet, amik nem is tudnom miért hullanának, hacsak nem azért, mert a súlyukat már nem bírja el a lelkem.
Belefáradtam a harcba az emberekkel, magammal, hogy bizonyítsam mennyire odaadó barátnő vagyok, mert félek, ha nem tenném azt, akkor elveszíteném őket.
Ironikus. Általában én szoktam azt mondani, hogyha elmegy, akkor hagyd menni, mert soha nem is volt igazán a tied, de ha igazán szeret, akkor úgyis melletted marad. Különös. Ahogy egyre több barátom van, akik fontossá válnak nekem, egyre kevesebbnek érzem magam, mintha csak apró kis darabokat szakítanék ki magamból és hisztérikusan dobálnám magam a lábuk elé, hogy elhiggyék, hogy mellettük vagyok. Pedig már sehol sem vagyok.
Nem. Még mindig nem tudok nemet mondani, ha pedig tudok is, azt mindig úgy érzem hogy a rossz helyen, a rossz időben és a rossz embernek mondtam. Fáj az, hogy nem tudok mindenki mellet lenni akkor, amikor szüksége lenne valakire. Mondjuk pont Rám. Mert tudom milyen, mikor szükségem lenne valakire és senki Nem ér Rám. Mikor minden barátomnak más dolga akadt vagy a környéken nem akad.
Lehet boldogabb lennék, ha kicsit önzőbb lennék, de már így is túl önzőnek érzem magam, ami pedig bánattal tölt el.
Csak elakarok menni innen. Mindentől és mindenkitől távol, hogy legyen egy kis időm magammal beszélgetni. Már olyan régen sikerült megszólítanom magam. Vajon Ő még nem veszített el?
(Csak te ismersz igazán, úgy ahogy még én sem magam, csak te tudod ennyit változtam át az évek alatt, csak te tudod mennyire vagyok jó és csak te mennyire rossz, csak te láttál és éreztél az elejétől fogva, mikor összenőtt két kor. Csak te látsz igazán, csak te érzel igazán és csak Te vagy az, aki sosem fog elveszíteni igazán Nanám!)
2012. június 30., szombat
A győztes egyedül van
Valahol egyszer azt olvastam, hogy szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy azt csinálok, amit akarok, hanem nem csinálom meg, amit nem akarok.. Ha ez valóban így van, akkor valóban szabad vagyok. Legyőztem a világot és önmagamat is s megéreztem, hogy a győztesek valóban egyedül vannak.
Nem tudom hogyan s miként történt, de szembenézett velem az a nő, akit eddig nagyon ritkán engedtem felszínre és most erőtől csillogó szemmel átvette a helyem. Mondhatni a bosszú nektárízével az ereimben álltam és irányítottam a világot. Azt tettem amit akartam és a legfontosabb: nem tettem meg azt, amit nem.
Szabaddá nem a szavak tesznek, hanem a megtett és nem megtett cselekedeteink, az önmegtartóztatásaink és a spontán fellángolásaink.
Amikor felismered szabadságod, amikor legyőzöd a világot akkor vagy igazán egyedül. Mert senki nem állhat és nem is tud melletted állni.
A győzelem az egység. Az elkülönülés. Az egyesülés. A megértés. A feladás. Az aratás. A gyilkosság. A feltámadás. Egyszerre minden és semmi.
Ha egyedül is kell lennem, én győztes akarok lenni!
Nem tudom hogyan s miként történt, de szembenézett velem az a nő, akit eddig nagyon ritkán engedtem felszínre és most erőtől csillogó szemmel átvette a helyem. Mondhatni a bosszú nektárízével az ereimben álltam és irányítottam a világot. Azt tettem amit akartam és a legfontosabb: nem tettem meg azt, amit nem.
Szabaddá nem a szavak tesznek, hanem a megtett és nem megtett cselekedeteink, az önmegtartóztatásaink és a spontán fellángolásaink.
Amikor felismered szabadságod, amikor legyőzöd a világot akkor vagy igazán egyedül. Mert senki nem állhat és nem is tud melletted állni.
A győzelem az egység. Az elkülönülés. Az egyesülés. A megértés. A feladás. Az aratás. A gyilkosság. A feltámadás. Egyszerre minden és semmi.
Ha egyedül is kell lennem, én győztes akarok lenni!
2012. június 28., csütörtök
2012. június 13., szerda
2012. június 12., kedd
*gondolatok egy álomból-reggeli párbeszéd*
-Elment?
-El.
-De ezt tudtad.
-Tudom.
-Akkor meg mégis minek mentél bele, ha tudtad, hogy fájni fog?
-Inkább sírjak azért, hogy véget ért, mintsem azért, mert meg sem történt, nem?!
-El.
-De ezt tudtad.
-Tudom.
-Akkor meg mégis minek mentél bele, ha tudtad, hogy fájni fog?
-Inkább sírjak azért, hogy véget ért, mintsem azért, mert meg sem történt, nem?!
2012. június 11., hétfő
the new project
Mindig is mondtam, hogy az életünk olyan, mint egy szappan opera és hogy ebből mennyire jó regény születhetne. Nos, a regény még jócskán várat magára, de eldöntöttem hirtelen felindulásból, hogy írok egy verses kötetet, ami látszólag független versekből áll majd, de mégis összekapcsolja a verseket a szereplőgárda (vagyis a barátaim) és a főszereplő. Már meg is van az első két vers, remélem a többi is szép lassan megszületik és jó lesz maga a könyv is! :) Valahol el kell kezdenem ennek a csodaországnak a leírását, amiben hol élvezkedünk, hol szenvedünk és amit mi az ÉLETÜNKnek hívunk... kíváncsi leszek mi sül ki ebből az egészből :D
2012. június 5., kedd
2012. június 3., vasárnap
Leszokni egy drogról
Mert mindent meglehet szokni. A "nincs"-et is. Csak annyira könnyű rászokni a "van"-ra. Hozzászokni valami jóhoz annyira könnyű, elég ha minden nap egy kis adagot csempészünk a mindennapokba.
Elsőnek észre se venni, hogy elkezdődött valami, hogy rászoktatás folyik, de egyszer csak elérhetünk egy olyan pontra, hogy észre vesszük: nézd csak, hiszen ez milyen jó!
És várod...ettől a ponttól kezdve várod, hogy minden nap megkapd a dózisod, legyen az bármennyi is. Így, teljesen észrevétlenül rászoksz a jóra...azután elhiszed, hogy uralkodsz felette, hogy te irányítod, hogy tudsz játszani vele, de mégsem!
Amikor megvonják az adagot csak akkor jössz rá, hogy nem...soha sem tudtad szabályozni ezt a folyamatot. Mindvégig ő irányított téged...a gondolataid...mert mindig olyan jó volt, hogy volt mire gondolni, volt mit várni, volt a napnak egy fénypontja...
Azután szenvedsz a hiánytól, hogy eltűnt a mindennapokból, hogy nincs már mire gondolni, hogy nem kapod meg az adagod...
Mérges leszel...
Haragudni fogsz...
Értetlenkedni fogsz...
Magadat fogod hibáztatni...
Őt fogod hibáztatni...
Megnyugszol...
Feladod...
Beletörődsz...
Megszoksz...
Leszoksz...
Mert mégis csak rájössz, hogy a büszkeséged még a "drogéhségednél" is fontosabb...ha már mindkettő balítéletet hoz, válasszuk a kisebb rosszat...
Elsőnek észre se venni, hogy elkezdődött valami, hogy rászoktatás folyik, de egyszer csak elérhetünk egy olyan pontra, hogy észre vesszük: nézd csak, hiszen ez milyen jó!
És várod...ettől a ponttól kezdve várod, hogy minden nap megkapd a dózisod, legyen az bármennyi is. Így, teljesen észrevétlenül rászoksz a jóra...azután elhiszed, hogy uralkodsz felette, hogy te irányítod, hogy tudsz játszani vele, de mégsem!
Amikor megvonják az adagot csak akkor jössz rá, hogy nem...soha sem tudtad szabályozni ezt a folyamatot. Mindvégig ő irányított téged...a gondolataid...mert mindig olyan jó volt, hogy volt mire gondolni, volt mit várni, volt a napnak egy fénypontja...
Azután szenvedsz a hiánytól, hogy eltűnt a mindennapokból, hogy nincs már mire gondolni, hogy nem kapod meg az adagod...
Mérges leszel...
Haragudni fogsz...
Értetlenkedni fogsz...
Magadat fogod hibáztatni...
Őt fogod hibáztatni...
Megnyugszol...
Feladod...
Beletörődsz...
Megszoksz...
Leszoksz...
Mert mégis csak rájössz, hogy a büszkeséged még a "drogéhségednél" is fontosabb...ha már mindkettő balítéletet hoz, válasszuk a kisebb rosszat...
2012. június 1., péntek
Konditermi aranyköpések 1.0
-Mi van a volt csajoddal?
-Csak a testem kellett neki...meg a mercim.
Futópadon se sírtam sikítva ennyire :'D:"D
-Csak a testem kellett neki...meg a mercim.
Futópadon se sírtam sikítva ennyire :'D:"D
2012. május 26., szombat
Just me, myself and I.
"RENÁTA
- latin eredetű; jelentése: újjászületett."
- latin eredetű; jelentése: újjászületett."
Már régen is tisztában voltam nevem jelentésével, de még soha nem gondolkoztam el azon, amit mondani szoktak: a név kötelez. De most, hogy jobban belegondoltam és megértettem jelentőségét már több mindent értek és emlékeztetnem kell magam a nehéz helyzetekben arra, hogy ne feledjek. Ezerszer belehalhatok, de én újjászületett vagyok.
Ezzel a gondolattal úgy érzem könnyebben képes vagyok és leszek túllépni minden fájdalmamon, bánatomon és nehézségemen. Talán minden embernek kellene egy olyan szó vagy mondat, amire a nehéz időkben emlékezhet. Hogy tudja, igenis képes még a lehetetlenre is. Azt hiszem én megtaláltam.
Megértettem, hogy nem lehetek hallhatatlan, mert a halál csak egy állapot, amivel lezárjuk a régi szakaszt és az újjászületéssel köszöntjük az újat. Szükségünk van a hétköznapok halálának időszakosságára, különben lelkünk megállna fejlődni s egy megkocsonyásodott pillanatban élnénk a semmit.
A semmi. Azt hinnénk kibírható, de mégis rosszabb a halálnál is...
S hogy mi a jó a halálban? A csend. Amikor lehet gondolkozni és meditálni. A tűz. Amiben elégünk, de mint az acélt úgy edzi meg a lelket is. A feltámadás. Aminek követnie kell és követi is.
Így úgy döntöttem, nem akarok se hallhatatlan, se sebezhetetlen lenni, hiszen úgy nem éledhetnék újjá és nem válhatnék erősebbé.
Valahol azt olvastam: Csak annyira vagy erős, amennyire a leggyengébb részed az. Rá kellett jönnöm mennyire igaz....
Végezetül egy kis muzikcákcák, mert na...kell ez ide :)
2012. május 24., csütörtök
Insomniától az esküig
"I can't eat, I can't drink, I can't sleep no more..."
"Tudom miről beszél.-Dehogy tudja!-Dehogy nem!" Fogd már fel, hogy tudom!!!
Azt mondják, hogy a boldogság fogyaszt. Már értem miért. Kár, hogy nem lehet a boldogságot kis kapszulákba csomagolni, hogy akármikor bevethető legyen. Különösen jól esik ez a buta válfaja a boldogságnak, na meg kegyetlen jó fogyókúra is, tekintve, hogy ma egész nap nem ettem többet egy banánnál, egy kis vizet tudtam csak inni és reggel ötkor már nem tudtam aludni. Mondjuk edzés után eszegettem már, de addig...mint aki bezizzent... Buta dolog ez az érzés...franc se érti...aztán meg nézd meg...nem is látni rendesen...olyan, mintha már kipukkadt volna, pedig nem hallottam durranni. Különösen buta dolgok ezek. Különösen gonosz dolgok ezek.
Aztán ez a játék is, aminek nem ismerem a nevét és csak annyit tudok róla, hogy az élet mindig ezt játssza velem. Régen úgy nem szerettem. Régen még fájt. Most meg kacagva dobom sorba a hatosokat, amikor az élet úgy akarja, hogy felpörögjön a játék. Szereti ezt a kiszámíthatatlan ismeretlenségét a meneteknek....és mit adnak az Istenek, kezdem én is megkedvelni.
Sorra jönnek vissza a régi lapok, amiket újra kijátszhatok, de most már úgy, ahogy nekem tetszik és már az új lapokkal is jobban bánok, mint régen.
Mégis szédítő gyorsasággal zuhanok öntudatlanul a semmiből a mindenbe, örökös körforgással, de a leggroteszkebb az egészben, hogy ezt az egészet nem is érzem..."bemutattam a világnak és a világ csodákat mutatott be nekem"...tényleg csak ennyi kellett volna?
Azt hiszem igen.
Zenecsomagunkat láthatják, hallhatják, érzékelhetik:
"Tudom miről beszél.-Dehogy tudja!-Dehogy nem!" Fogd már fel, hogy tudom!!!
Azt mondják, hogy a boldogság fogyaszt. Már értem miért. Kár, hogy nem lehet a boldogságot kis kapszulákba csomagolni, hogy akármikor bevethető legyen. Különösen jól esik ez a buta válfaja a boldogságnak, na meg kegyetlen jó fogyókúra is, tekintve, hogy ma egész nap nem ettem többet egy banánnál, egy kis vizet tudtam csak inni és reggel ötkor már nem tudtam aludni. Mondjuk edzés után eszegettem már, de addig...mint aki bezizzent... Buta dolog ez az érzés...franc se érti...aztán meg nézd meg...nem is látni rendesen...olyan, mintha már kipukkadt volna, pedig nem hallottam durranni. Különösen buta dolgok ezek. Különösen gonosz dolgok ezek.
Aztán ez a játék is, aminek nem ismerem a nevét és csak annyit tudok róla, hogy az élet mindig ezt játssza velem. Régen úgy nem szerettem. Régen még fájt. Most meg kacagva dobom sorba a hatosokat, amikor az élet úgy akarja, hogy felpörögjön a játék. Szereti ezt a kiszámíthatatlan ismeretlenségét a meneteknek....és mit adnak az Istenek, kezdem én is megkedvelni.
Sorra jönnek vissza a régi lapok, amiket újra kijátszhatok, de most már úgy, ahogy nekem tetszik és már az új lapokkal is jobban bánok, mint régen.
Mégis szédítő gyorsasággal zuhanok öntudatlanul a semmiből a mindenbe, örökös körforgással, de a leggroteszkebb az egészben, hogy ezt az egészet nem is érzem..."bemutattam a világnak és a világ csodákat mutatott be nekem"...tényleg csak ennyi kellett volna?
Azt hiszem igen.
Zenecsomagunkat láthatják, hallhatják, érzékelhetik:
2012. május 11., péntek
Lecke
Igazad volt Harcosom, nem szabad hinni a szavaknak...meg talán még én is csak egy kis macska vagyok...naiv, elveszett...de ti mellettem álltok és ezt köszönöm! Megpróbálom megjegyezni egy életre, amit már eddig is tudtam: a szavak csak szavak...a legfőbb veszélyük az, hogy félre érthetőek.
Megtanultam ezt a leckét is Univerzum. Köszönöm.
(Nem csak a majdnem holnap képeknek van dohány íze. A szerelem dohány ízű.)
Megtanultam ezt a leckét is Univerzum. Köszönöm.
(Nem csak a majdnem holnap képeknek van dohány íze. A szerelem dohány ízű.)
2012. május 10., csütörtök
Párbeszéd
Renike: Kell, kell, kell, kell!!!!
*1-2 órával később*
Renike: De én nem akarok szerelmes lenni!! Nem akaroooook!!
Univerzum: Bázdmeeeg, döntsd már el mit akarsz!! Így hogy segítsek??
Renike: Jó :| De nem tudom....ahjjjj....majd szólok, ha eldöntöttem mit akarok! :D
Univerzum: Baaah..-.- Jó.
Fakoffffff :D:D
*1-2 órával később*
Renike: De én nem akarok szerelmes lenni!! Nem akaroooook!!
Univerzum: Bázdmeeeg, döntsd már el mit akarsz!! Így hogy segítsek??
Renike: Jó :| De nem tudom....ahjjjj....majd szólok, ha eldöntöttem mit akarok! :D
Univerzum: Baaah..-.- Jó.
Fakoffffff :D:D
2012. május 8., kedd
2012. május 7., hétfő
A macska, a pillangó és én meg a fakoff
Rég óta nem írtam és ez alatt az idő alatt rengeteg új dolog történt velem. Elsőként a legfeltűnőbbel kezdeném: végre elkészült a TETKÓÓÓÓM!! Az én drága barátnőm rajzolta és egyszerűen imádom!! Valahogy teljesebbnek érzem magam vele :)
Az élet szép, zajlik és imádom!
Mellesleg túl vagyok a világ legjobb osztály kirándulásán, ahol spártaiak voltunk, a ballagáson, megvan a tablóképünk és ma túl estem a magyar érettségin is! Szorítsatok, hogy a többi is sikerüljön! :)
Jah és a végére a legédesebb dolog:
"olvassuk a blogodat Reni matekozás helyett abból úgyis többet lehet tanulni:DD"
imádom a barátnőimet :3 <3
höhö bajszos szmájli :3
Az élet szép, zajlik és imádom!
Mellesleg túl vagyok a világ legjobb osztály kirándulásán, ahol spártaiak voltunk, a ballagáson, megvan a tablóképünk és ma túl estem a magyar érettségin is! Szorítsatok, hogy a többi is sikerüljön! :)
Jah és a végére a legédesebb dolog:
"olvassuk a blogodat Reni matekozás helyett abból úgyis többet lehet tanulni:DD"
imádom a barátnőimet :3 <3
höhö bajszos szmájli :3
2012. április 3., kedd
2012. március 24., szombat
Ha minden úgy ment volna, ahogy terveztem...
Ha minden úgy ment volna, ahogy terveztem, akkor a nyolc órát úgy ütötte volna el az óra, hogy két csodálatos hang kezdi meg műsorát, én pedig a barátaim körében ülök egy minden bizonnyal édes és hangulatos kis bárban. És ha már ott lennék a barátaim bemutatnának az ő barátaiknak, mi pedig kedvesen üdvözölnénk egymást. Végig hallgatnánk a műsort, egy-két szót elejtve közben, csodálva és élvezve a hangokat. Műsor után gratulálnánk a két énekesünknek és elkezdene beszélgetni az összegyűlt társaság és ezzel eltelne egy jó pár óra. Majd talán éjfél után a társaságból egy-két tag, bocsánatot kérve a korai távozásért hazamenne, mi pedig felajánlanánk, hogy nézzünk át máshova is. A társaság félúton kettéoszlana és az a társaság, ahol én vagyok elmenne oda, ahol a bátyám dolgozik. Mikor belépünk a helyre elmosolyodnék bájos eleganciáján és örülnék annak a ténynek, hogy a késői megérkezésünk ellenére még van szabad asztal, amit aztán el is foglalnánk. Meglátnám a bátyámat, aki odajönne hozzánk, én pedig a nyakába ugranék boldogan, majd beszélgetnénk egy pár mondatot két asztal között. Majd kiderülne, hogy itt is van pár barátja a barátaimnak és őket is bemutatnák azoknak, akiket nem ismernek. Elsőként hatalmas közös beszélgetésben törnénk ki, majd természetesen apróbb csoportokra oszlanánk, majd elkezdene beszélgetni kifejezetten velem egy sármos és hűvös eleganciájú fél-orosz férfi, akit Szergejnek hívnak és aki itt tanul Budapesten. Megkérdezné, hogy hol lakom és mit tanulok és én is megkérdezném őt ezekről. Érdeklődnénk egymás hobbijáról és csak úgy általánosságban beszélnénk az eszméinkről, a világnézeteinkről és arról, ami foglalkoztat bennünket. Ő meghívna talán egy italra, amit én pironkodva elfogadnék, majd fél óra múlva fel kérne táncolni az egyik lassabb számra, amit végig nevetnénk és beszélgetnénk, majd visszaülnénk a helyünkre és elkezdenénk beszélgetni a többiekkel. Elérkezne a hajnal és elindulna mindenki hazafele, én pedig a vonatomhoz. Ő felajánlaná, hogy elkísérnek a barátjával a barátnőmet és engem a vasútállomáshoz, amit mi örömmel elfogadnánk. Az utat végigbeszélgetnénk, majd a vonathoz elérve, tétován, de annál aranyosabban megpuszilnánk egymás arcát, majd felszállnánk a barátnőmmel a vonatra és onnan integetnénk nekik, amíg látjuk őket. Hazaérve hullafáradtan, de az esti élményektől boldogan és azokkal gazdagodva zuhannék bele a bevetett ágyamba és az ő hangjával és arcával aludnék el.
Ha minden úgy ment volna, ahogy elterveztem...és ha nem is így történt volna, de legalább a tervnek az a része megtörténhetett volna, hogy a nyolc órát úgy üti el az óra, hogy Pesten vagyok és elkezdődik a koncert. De itthon vagyok, lázasan és betegen. Fuck that shit....soha többé nem tervezek el semmit.
Ha minden úgy ment volna, ahogy elterveztem...és ha nem is így történt volna, de legalább a tervnek az a része megtörténhetett volna, hogy a nyolc órát úgy üti el az óra, hogy Pesten vagyok és elkezdődik a koncert. De itthon vagyok, lázasan és betegen. Fuck that shit....soha többé nem tervezek el semmit.
2012. március 20., kedd
Tavasz van?
Tavasz van. A tavasz első napja, azt mondják. Tehát mégiscsak tavasz van. De akkor nem értem...miért van ekkora halott csend?
Te jó ég, megöltem volna? Én öltem meg? Nem engedem levegőhöz jutni, csak fuldokol a bugyrokban, egyre forrósodik a kapálózástól. Elnyomom, el kell nyomnom. Megölöm, meg kell ölnöm?!
Az istenek vigyáznak ránk, hol van a lelkem? Elveszett már megint, mindig elhagyom, de most nem is kiált értem. Hol van az Istenem, hol van a sikolyom, hol van a bátorságom? Elvesztem a régi énem és aközött a nő között, akivé válni akarok és fogok. Hol van a part? Képek sorakoznak a falhoz állva, érzelmek sorakoznak a falhoz állva várva a sortűzt...szavak...illatok...istenek...fájdalmak...kenyérlángosok...fények...hol van a szívem? hol van a lelkem? hol vannak a könyveim???
Nem eshetek össze, ott a cél. Ott a cél, de még mindig halvány!! Minden illúzió, minden egy álom. Menekülés. Emlékfoszlányok. Nem hiányzol. Te hiányzol. Hiányoznak a távol lévő testvéreim.
Csőre töltve. Múzsák kavarognak a hipotalamuszban. Szorít. A torkom beleszakad a szónélküliségben. Hol vannak a régi tanítóim? Tanulnom kell még, nem? Tanítsatok, tanítok, tanulok, tanulunk, tanuljunk!
Emlékezni akarok mindenre mielőtt elfelejtem. Ki akartam lenni? Az lettem.
Ki akartam lenni? Ki akarok lenni? Vigyáznom kell a kívánságokkal.
Áldoznom kell az isteneknek az új lélekért. Az áramkörök percegve rohangálnak a bőröm alatt...
Kell a lelkem, ahhoz, hogy az legyen, aki lenni akarok. Hol van a gyermekkorom lánya? Hadd öleljem magamhoz, olyan magányos, olyan fallal körülvett, ne félj kicsim, vannak akik szeretnek. Nézd, nézd nem felejtettem el az álmodat, nézd, nézd, csak megváltoztam, nézd, nézd, te meg én mi leszünk és fenn maradunk. Nézd, nézd, nézz ránk, nézz, hisz csillagok leszünk.
Ne félj. Szeresd. A tavaszt. A telet. A nyarat. Az őszt. A férfit. A nőt. A fájdalmat. A verseket. A szépséget. A lelkeket. A boldogságot. A bátorságot. A szárnyalást. Magad. Magam. Magunk. Szeresd!!
Te jó ég, megöltem volna? Én öltem meg? Nem engedem levegőhöz jutni, csak fuldokol a bugyrokban, egyre forrósodik a kapálózástól. Elnyomom, el kell nyomnom. Megölöm, meg kell ölnöm?!
Az istenek vigyáznak ránk, hol van a lelkem? Elveszett már megint, mindig elhagyom, de most nem is kiált értem. Hol van az Istenem, hol van a sikolyom, hol van a bátorságom? Elvesztem a régi énem és aközött a nő között, akivé válni akarok és fogok. Hol van a part? Képek sorakoznak a falhoz állva, érzelmek sorakoznak a falhoz állva várva a sortűzt...szavak...illatok...istenek...fájdalmak...kenyérlángosok...fények...hol van a szívem? hol van a lelkem? hol vannak a könyveim???
Nem eshetek össze, ott a cél. Ott a cél, de még mindig halvány!! Minden illúzió, minden egy álom. Menekülés. Emlékfoszlányok. Nem hiányzol. Te hiányzol. Hiányoznak a távol lévő testvéreim.
Csőre töltve. Múzsák kavarognak a hipotalamuszban. Szorít. A torkom beleszakad a szónélküliségben. Hol vannak a régi tanítóim? Tanulnom kell még, nem? Tanítsatok, tanítok, tanulok, tanulunk, tanuljunk!
Emlékezni akarok mindenre mielőtt elfelejtem. Ki akartam lenni? Az lettem.
Ki akartam lenni? Ki akarok lenni? Vigyáznom kell a kívánságokkal.
Áldoznom kell az isteneknek az új lélekért. Az áramkörök percegve rohangálnak a bőröm alatt...
Kell a lelkem, ahhoz, hogy az legyen, aki lenni akarok. Hol van a gyermekkorom lánya? Hadd öleljem magamhoz, olyan magányos, olyan fallal körülvett, ne félj kicsim, vannak akik szeretnek. Nézd, nézd nem felejtettem el az álmodat, nézd, nézd, csak megváltoztam, nézd, nézd, te meg én mi leszünk és fenn maradunk. Nézd, nézd, nézz ránk, nézz, hisz csillagok leszünk.
Ne félj. Szeresd. A tavaszt. A telet. A nyarat. Az őszt. A férfit. A nőt. A fájdalmat. A verseket. A szépséget. A lelkeket. A boldogságot. A bátorságot. A szárnyalást. Magad. Magam. Magunk. Szeresd!!
2012. március 16., péntek
Napfoszlány
-Lerajzoltam.
-Lerajzoltad? Őt? Egyre többet beszélsz róla, a végén még beleszeretsz.
-Ne félj, szeptemberig még egyszer nem követem el ezt a hibát...
-Hm. Mennyi mindentől kíméled meg magad...
-Tudom!
-Lerajzoltad? Őt? Egyre többet beszélsz róla, a végén még beleszeretsz.
-Ne félj, szeptemberig még egyszer nem követem el ezt a hibát...
-Hm. Mennyi mindentől kíméled meg magad...
-Tudom!
2012. február 15., szerda
Feltétlenül meg kell osztanom a nagy érdeművel a nem is a nap, nem is a hét és nem is a hónap, de az év legnagyobb...minek is nevezzem...szitkát, átkát vagy káromkodását, kinek melyik szó tetszik jobban.
Íme az epic beszólás:
Akkor legyen orgazmusa, amikor én akarom!!!!!
Drága osztálytársam, köszönöm! Boldogabbá tetted a szótáram!! :D
Íme az epic beszólás:
Akkor legyen orgazmusa, amikor én akarom!!!!!
Drága osztálytársam, köszönöm! Boldogabbá tetted a szótáram!! :D
2012. február 8., szerda
Educatio-BKF-KMK-Fuck Off Kormány
1.fejezet- Az Educatio kiállítás (úgy érzem meg kell említenem)
Nos, péntek volt ama szent nap, amikor ellátogattunk szívemnek oly kedves Papp László Sportarénába (igen, ott volt az a bizonyos ominózus, novemberi, csodamesés Rammstein koncert <3). Előtte egy szörnyű matek és fizika kombót kellett kibírnom, egy mérföldekkel jobb angollal keverve, DE végül elindultunk. Csoda hatos osztagunk nekivágott a felsőoktatás tárházának felkutatásának. Meglátva az arénát kellemes, nosztalgikus érzés öntött el, a nagy sor láttán meg rémület... Rettenetesen hosszú volt! Mégis minden rémkép ellenére elég hamar bekerültünk és azonnal neki is vágtunk a túrának. Mondanom sem kell, hogy rettenetesen nagy volt a tömeg és megannyi stand sorakozott egymás mellett, kínálva információkat, ajándékokat, érdekességeket és játékokat. Meg persze a pasik...hát.hm. Hadd ne mondjam, hogy volt egy pár szemrevaló teremtés, annyi szent! :D Az ELTE is bepótolta nyílt nap-beli hiányosságait a nagyon szép kék szemű német-japán szakos srác személyében, aki eligazgatott minket és adott egy csudijó ELTE-s mappát tele mindenféle papírral. Volt egy doktor bácsi is, aki után mindannyiunknak kitágult a pupillája és tulajdonképpen olyanok lettünk, mint a tigrisek párzás előtt, de mindeggy. Később, mikor már szétváltunk a másik brancs megint találkozott doktorunkkal és kb úgy nézhették, mint János bácsi a filmet az IMAX moziban. Ezért adott nekik szórólapot. Ezután megismételtük mi is, ezért nekünk is adott szórólapot. Tulajdonképpen rendkívül nevetségesek voltunk, de én még mindig sikítok a nevetéstől, ha erre gondolok :D
Az egész délutánt ott töltöttük, mindent megnéztünk a Széchenyi Egyetemtől a ELTE-n keresztül a Miskolci Egyetemig, mindent de mindent minél több információt begyűjtve. Mellesleg készült rólunk kép talárban, a Szegedi Egyetem honlapjára és a BKF Macival is, valamint begyűjtöttünk egy bögrét, egy cerkát, egy villogót, egy mappát, soksoksoksoksoksoksok papírt....és többre nem emlékszem. Talán nem is volt. Meg rettentő láb- és derékfájást. Tehát hosszú, de eseménydús délután volt.
Éééés ha már BKF! Rátaláltunk erre a rendkívül jó, kiváló képzést nyújtó művészeti sulira, ami az Education megtudott infók alapján túlontúl tökéletes lett volna számunkra, ezért el is határoztuk, hogy ellátogatunk a nyílt napjára és valószínűleg ide fogunk jelentkezni. Én legalábbis mindenképp.
2.fejezet- "Jó napot, mi vagyunk a szerencsétlenek!"
Ismételten egy szombati nap, ismételten Budapest és egy újabb nyílt nap. Látszólag tökéletes nap és ez már abban is megnyilvánult, hogy nem reggel fél 7kor kellett kelnem, hanem ráértem 10-kor is,mert a nyíltnap csak 2-kor kezdődött, így Lívi barátnőmmel ráértünk a deles vonattal elindulni. Ráadásképpen meg is találtuk egymást, hiszen ő már az Oroszlány-Tatabánya között közlekedő vonatra felszállt, így a zsúfolt és hosszú pestire már együtt szálltunk fel. Hüvös idő volt, de szerencsére 10 percre volt csak az iskola, amit már-már hihetetlenül könnyen megtaláltunk, de megvolt. Szép épület, egész szerethető és mi már amúgy is fel voltunk spanolva, így imádtuk. Rengetegen voltak, a terem, ahol ültünk már a harmadik megtöltött előadó volt azon a délután. Éljen a konkurencia! :D Leültünk és megnéztünk egy raklap művészfilmet a "Reggeli rutin" témakörrel kapcsolatban. Voltak egész viccesek és elgondolkodtatóak is. (Pl. az egyiknél elgondolkodtam, hogy ez a lány soha nem fürdik, mert reggel felrángatta magára a ruhát, reggelizett és elment, este meg csak ledobta és cső...jójó, tudom, hogy ez csak egy film, de na. Megfordult a fejemben a kérdés :D ) Azután egy kis késéssel, de megkezdődött a tájékoztató. Kepes András kezdte a beszédet, majd a dékán és végül a HÖK-ös diákok fejezték be. Mind nagyon szép és jó lett volna, HA nem azzal a bejelentéssel kezdték volna, hogy a kormány a héten közölte velük, hogy a BKF nem kap egy darab állami támogatott helyet sem. Értitek?? Egy kibeb.szott helyet sem kaptak!!!! Egymásra néztünk barátnőmmel és mindketten egyre gondoltunk: Na jó, mehetünk!!!
Végighallgattuk az egészet, szép illedelmesen, bár már az egésznek nem volt semmi értelme így. Kisnyugdíjból nem lehet félévennként 300.000 Ft-kat fizetgetni, a diákhitelről meg hallani se akartunk, mert semmi kedvünk úgy kezdeni az életünket, hogy egy rahedli hitel van a nyakunkban. Köszönöm, ennél szebb jövőt képzeltem el! Mindennek ellenére megkértem a barátnőmet, hogy azért nézzünk be az animációra, hogy legalább tudjam mi kell hozzá meg mit takar. Én mentem a sor elején és természetesen sikerült felesnem a lépcsőn, amit egy halk hoppával nyugtáztam és bementünk a szintén tömött tanterembe. Sokáig nem maradtunk, dúlva-fúlva elviharzottunk a helyszínről. Még időben visszaértünk az állomásra, ahol várt minket egy IC. Gondoltuk, hogy inkább ráfizetünk és hamarabb hazaérünk, mintsem itt maradunk egy órát és úgyis elköltjük a pénzt. Meg is történt a jegyvásárlás, fel is szálltunk az utat végig is nevetgéltük és beszélgettük, amikor is Tatabánya határába érkeztünk. itt felálltunk, felöltöztünk és szépen az ajtókhoz sétáltunk, amik a gombok megnyomása és a vész-ajtókinyitókar meghúzása ellenére nem nyílt. Illetve azon az oldalon kinyílt, ahol a vaskerítés volt. Így, még mielőtt leszállhattunk volna, a vonat elindult és tovarobogott egészen GYŐRIG!
Tulajdonképpen csak a full teli vagonon kellett átsétálnunk, ahol mindenki minket nézett, egyáltalában nem volt égő, áh! Megkerestük a kallert, hogy azért mégiscsak szóljunk neki, hogy: Héé, bocsi, mi fennmaradtunk...Meg is kerestük és mondta, hogy nem tud mit csinálni. Páfóó! Ez hiányzott még a mai napba. így tehát szélsebesen robogtunk Győr fele. Egyből telefonok, Lívi az ikertesóját hívta, mivel ő Győrben tanul, hogy hogy járnak a vonatok, én pedig aput, hogy ne várjon 6-kor az állomásnál, mert nem leszek ott. Viszont kedves volt a kalauz, egy kis noszogatásra elintézte, hogy visszavigyenek minket Tatabányáig ingyen. Valószínűleg rajtunk röhögött az egész győri pályaudvar, de sebaj. Csak arra tudtunk gondolni, hogy érjünk már haza. Tulajdonképpen már mi is nevettünk abban a 40percben, amíg vártuk a másik vonatot, mert akkor már tudtuk, hogy hamarosan otthon leszünk. Ráadásul megtaláltuk Leonard hasonmását a The Big Bang Theoryból a győri pályaudvaron, szóval akkor már mosolyogtunk és arra gondoltunk, hogy ezen mekkorát fogunk nevetni, ha visszagondolunk rá. Felszálltunk a vonatra, ami ugyebár csak Tatabányán áll meg legközelebb, de megálltunk Nagyszentjánoson, ahol elhalványodtak kicsit a fények, így megjegyeztük, hogy jönnek a dementorok vagy azokat ütöttünk el, azért álltunk meg. Szerencsére továbbmentünk, de mi már Komáromnál felálltunk és azt néztük, hogy mikor jön Tatabánya. Biztos, ami biztos, most már nem akartunk fennragadni.
Én még Tatabányának ennyire soha nem örültem, mint most! Sikeresen le is szálltunk, már önfeledten nevettünk és a kalauz is kuncogva megkérdezte, hogy: Sikerült leszállnotok , lányok?! Mi meg telimosollyal válaszoltuk, hogy igen! Tatabányáról már a Lívi apukája hozott haza engem és vitte haza a Lívit, mert persze, hogy még csatlakozásunk se lett volna, csak 1órás várással. Így a 6óra helyett fél 8-ra értünk haza és 9-re már mentünk szülinapozni. Az se volt semmi, de ott már nem voltak atrocitások, csak hideg, sok séta és még több nevetés!! :)
És még nincs vége a tovább tanulásos mizériának! Kérem védelmezzen az összes Istenség, különben beleőrülök!! :|:|
Nos, péntek volt ama szent nap, amikor ellátogattunk szívemnek oly kedves Papp László Sportarénába (igen, ott volt az a bizonyos ominózus, novemberi, csodamesés Rammstein koncert <3). Előtte egy szörnyű matek és fizika kombót kellett kibírnom, egy mérföldekkel jobb angollal keverve, DE végül elindultunk. Csoda hatos osztagunk nekivágott a felsőoktatás tárházának felkutatásának. Meglátva az arénát kellemes, nosztalgikus érzés öntött el, a nagy sor láttán meg rémület... Rettenetesen hosszú volt! Mégis minden rémkép ellenére elég hamar bekerültünk és azonnal neki is vágtunk a túrának. Mondanom sem kell, hogy rettenetesen nagy volt a tömeg és megannyi stand sorakozott egymás mellett, kínálva információkat, ajándékokat, érdekességeket és játékokat. Meg persze a pasik...hát.hm. Hadd ne mondjam, hogy volt egy pár szemrevaló teremtés, annyi szent! :D Az ELTE is bepótolta nyílt nap-beli hiányosságait a nagyon szép kék szemű német-japán szakos srác személyében, aki eligazgatott minket és adott egy csudijó ELTE-s mappát tele mindenféle papírral. Volt egy doktor bácsi is, aki után mindannyiunknak kitágult a pupillája és tulajdonképpen olyanok lettünk, mint a tigrisek párzás előtt, de mindeggy. Később, mikor már szétváltunk a másik brancs megint találkozott doktorunkkal és kb úgy nézhették, mint János bácsi a filmet az IMAX moziban. Ezért adott nekik szórólapot. Ezután megismételtük mi is, ezért nekünk is adott szórólapot. Tulajdonképpen rendkívül nevetségesek voltunk, de én még mindig sikítok a nevetéstől, ha erre gondolok :D
Az egész délutánt ott töltöttük, mindent megnéztünk a Széchenyi Egyetemtől a ELTE-n keresztül a Miskolci Egyetemig, mindent de mindent minél több információt begyűjtve. Mellesleg készült rólunk kép talárban, a Szegedi Egyetem honlapjára és a BKF Macival is, valamint begyűjtöttünk egy bögrét, egy cerkát, egy villogót, egy mappát, soksoksoksoksoksoksok papírt....és többre nem emlékszem. Talán nem is volt. Meg rettentő láb- és derékfájást. Tehát hosszú, de eseménydús délután volt.
Éééés ha már BKF! Rátaláltunk erre a rendkívül jó, kiváló képzést nyújtó művészeti sulira, ami az Education megtudott infók alapján túlontúl tökéletes lett volna számunkra, ezért el is határoztuk, hogy ellátogatunk a nyílt napjára és valószínűleg ide fogunk jelentkezni. Én legalábbis mindenképp.
2.fejezet- "Jó napot, mi vagyunk a szerencsétlenek!"
Ismételten egy szombati nap, ismételten Budapest és egy újabb nyílt nap. Látszólag tökéletes nap és ez már abban is megnyilvánult, hogy nem reggel fél 7kor kellett kelnem, hanem ráértem 10-kor is,mert a nyíltnap csak 2-kor kezdődött, így Lívi barátnőmmel ráértünk a deles vonattal elindulni. Ráadásképpen meg is találtuk egymást, hiszen ő már az Oroszlány-Tatabánya között közlekedő vonatra felszállt, így a zsúfolt és hosszú pestire már együtt szálltunk fel. Hüvös idő volt, de szerencsére 10 percre volt csak az iskola, amit már-már hihetetlenül könnyen megtaláltunk, de megvolt. Szép épület, egész szerethető és mi már amúgy is fel voltunk spanolva, így imádtuk. Rengetegen voltak, a terem, ahol ültünk már a harmadik megtöltött előadó volt azon a délután. Éljen a konkurencia! :D Leültünk és megnéztünk egy raklap művészfilmet a "Reggeli rutin" témakörrel kapcsolatban. Voltak egész viccesek és elgondolkodtatóak is. (Pl. az egyiknél elgondolkodtam, hogy ez a lány soha nem fürdik, mert reggel felrángatta magára a ruhát, reggelizett és elment, este meg csak ledobta és cső...jójó, tudom, hogy ez csak egy film, de na. Megfordult a fejemben a kérdés :D ) Azután egy kis késéssel, de megkezdődött a tájékoztató. Kepes András kezdte a beszédet, majd a dékán és végül a HÖK-ös diákok fejezték be. Mind nagyon szép és jó lett volna, HA nem azzal a bejelentéssel kezdték volna, hogy a kormány a héten közölte velük, hogy a BKF nem kap egy darab állami támogatott helyet sem. Értitek?? Egy kibeb.szott helyet sem kaptak!!!! Egymásra néztünk barátnőmmel és mindketten egyre gondoltunk: Na jó, mehetünk!!!
Végighallgattuk az egészet, szép illedelmesen, bár már az egésznek nem volt semmi értelme így. Kisnyugdíjból nem lehet félévennként 300.000 Ft-kat fizetgetni, a diákhitelről meg hallani se akartunk, mert semmi kedvünk úgy kezdeni az életünket, hogy egy rahedli hitel van a nyakunkban. Köszönöm, ennél szebb jövőt képzeltem el! Mindennek ellenére megkértem a barátnőmet, hogy azért nézzünk be az animációra, hogy legalább tudjam mi kell hozzá meg mit takar. Én mentem a sor elején és természetesen sikerült felesnem a lépcsőn, amit egy halk hoppával nyugtáztam és bementünk a szintén tömött tanterembe. Sokáig nem maradtunk, dúlva-fúlva elviharzottunk a helyszínről. Még időben visszaértünk az állomásra, ahol várt minket egy IC. Gondoltuk, hogy inkább ráfizetünk és hamarabb hazaérünk, mintsem itt maradunk egy órát és úgyis elköltjük a pénzt. Meg is történt a jegyvásárlás, fel is szálltunk az utat végig is nevetgéltük és beszélgettük, amikor is Tatabánya határába érkeztünk. itt felálltunk, felöltöztünk és szépen az ajtókhoz sétáltunk, amik a gombok megnyomása és a vész-ajtókinyitókar meghúzása ellenére nem nyílt. Illetve azon az oldalon kinyílt, ahol a vaskerítés volt. Így, még mielőtt leszállhattunk volna, a vonat elindult és tovarobogott egészen GYŐRIG!
Tulajdonképpen csak a full teli vagonon kellett átsétálnunk, ahol mindenki minket nézett, egyáltalában nem volt égő, áh! Megkerestük a kallert, hogy azért mégiscsak szóljunk neki, hogy: Héé, bocsi, mi fennmaradtunk...Meg is kerestük és mondta, hogy nem tud mit csinálni. Páfóó! Ez hiányzott még a mai napba. így tehát szélsebesen robogtunk Győr fele. Egyből telefonok, Lívi az ikertesóját hívta, mivel ő Győrben tanul, hogy hogy járnak a vonatok, én pedig aput, hogy ne várjon 6-kor az állomásnál, mert nem leszek ott. Viszont kedves volt a kalauz, egy kis noszogatásra elintézte, hogy visszavigyenek minket Tatabányáig ingyen. Valószínűleg rajtunk röhögött az egész győri pályaudvar, de sebaj. Csak arra tudtunk gondolni, hogy érjünk már haza. Tulajdonképpen már mi is nevettünk abban a 40percben, amíg vártuk a másik vonatot, mert akkor már tudtuk, hogy hamarosan otthon leszünk. Ráadásul megtaláltuk Leonard hasonmását a The Big Bang Theoryból a győri pályaudvaron, szóval akkor már mosolyogtunk és arra gondoltunk, hogy ezen mekkorát fogunk nevetni, ha visszagondolunk rá. Felszálltunk a vonatra, ami ugyebár csak Tatabányán áll meg legközelebb, de megálltunk Nagyszentjánoson, ahol elhalványodtak kicsit a fények, így megjegyeztük, hogy jönnek a dementorok vagy azokat ütöttünk el, azért álltunk meg. Szerencsére továbbmentünk, de mi már Komáromnál felálltunk és azt néztük, hogy mikor jön Tatabánya. Biztos, ami biztos, most már nem akartunk fennragadni.
Én még Tatabányának ennyire soha nem örültem, mint most! Sikeresen le is szálltunk, már önfeledten nevettünk és a kalauz is kuncogva megkérdezte, hogy: Sikerült leszállnotok , lányok?! Mi meg telimosollyal válaszoltuk, hogy igen! Tatabányáról már a Lívi apukája hozott haza engem és vitte haza a Lívit, mert persze, hogy még csatlakozásunk se lett volna, csak 1órás várással. Így a 6óra helyett fél 8-ra értünk haza és 9-re már mentünk szülinapozni. Az se volt semmi, de ott már nem voltak atrocitások, csak hideg, sok séta és még több nevetés!! :)
És még nincs vége a tovább tanulásos mizériának! Kérem védelmezzen az összes Istenség, különben beleőrülök!! :|:|
2012. január 29., vasárnap
Valamiért megtetszett...
Rézműves Alíz: Mérgező
Kegyetlen eszközöd
Véred, mint fagyott folyó
Egy tekintet meggyilkolhat
A kínom átjárja minden porcikám
Szeretni óhajtalak, de jobb, ha meg sem érintem tested.
Tartanálak, de az érzékeim megálljt parancsolnak
Csókolnám ajkaid, de túlságosan lájkolnám.
Szeretnélek megízlelni, de ajkad rózsája nagyon üt.
A mérged végigfut az érrendszeremen.
A mérgöd, nem akarom túllépni korlátaimon.
Ajkaid oly perzselők.
A hálód rajtakapott
A hámréteged harmatos
A fekete bőrrucid nedves... és fekete?!
Érzéklem hívásod, mint szuri a tűnek.
Szeretném, hogy fájjon, ha sikítod a nevem.
Nem érnék most hozzád, ámbár bőröm alatt tartózkodsz
...mintha emlékeztetne egy régi életre, amit lehet csak álmodtam.
Kegyetlen eszközöd
Véred, mint fagyott folyó
Egy tekintet meggyilkolhat
A kínom átjárja minden porcikám
Szeretni óhajtalak, de jobb, ha meg sem érintem tested.
Tartanálak, de az érzékeim megálljt parancsolnak
Csókolnám ajkaid, de túlságosan lájkolnám.
Szeretnélek megízlelni, de ajkad rózsája nagyon üt.
A mérged végigfut az érrendszeremen.
A mérgöd, nem akarom túllépni korlátaimon.
Ajkaid oly perzselők.
A hálód rajtakapott
A hámréteged harmatos
A fekete bőrrucid nedves... és fekete?!
Érzéklem hívásod, mint szuri a tűnek.
Szeretném, hogy fájjon, ha sikítod a nevem.
Nem érnék most hozzád, ámbár bőröm alatt tartózkodsz
...mintha emlékeztetne egy régi életre, amit lehet csak álmodtam.
2012. január 14., szombat
ELTE BTK- Gott im Himmel!
Ma volt a napja, hogy Nelly (macska-hercegnő-ikertestvér) barátnőmmel ellátogattunk az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karára, mivel ő az anglisztikát, én pedig a germanisztikát szemeltem ki magamnak, mint továbbtanulásom célja.
Kettecskén neki is vágtunk Budapest utcáinak, hogy mi majd jól megnézzük azt a bizonyos intézményt, ama bizonyos nyílt napon. Nem is kell mondanunk, hogy a "közönség segítségét" igénybe véve találtunk csak oda és egy zöld kukára ráfestett BTK felirat vezetett el minket a célunkhoz. Abszolút a mi formánk, már-már nem is mi lettünk volna, ha nem egy kuka mutatja az utat. Be positiv és lássuk meg mindenben a jót! Köszönjük kuka! :) De természetesen, ahogy a jó meséhez illik, itt még nem volt vége akadályokkal teli utunknak, mivel nem egy építmény tartozik az iskolakomplexumhoz. De a csordogáló tömeget követve betaláltunk a (mint később megtudtuk) Gólyavárba, ahol kis millió hozzánk hasonló kis elveszett avagy annyira nem elveszett emberke fogadott minket. Itt próbáltuk magunkat valahogyan, valahova benavigálni és megtalálni a helyünket. Illetve elsőként a helyünk helyett a toalettet. Mert már ez sem volt egyszerű. Találtunk egy kis beugrót egy emberke piktogrammal és egy liftajtóval. Gondoltuk is, hogy "nézd már, az ELTE-n lifttel kell felmenni a wc-be" :D Fel is mentünk, ahol találtunk egy mosdót wc nélkül, ezért feltételezve, hogy a szomszéd ajtó a wc-t rejti benyitottam egy terembe, ahol sikerült ezzel a mozdulatommal eltolnom egy széket az ajtótól. így gyorsan visszazártam és próbáltam nem sikítani a röhögéstől Nellyvel együtt! :D Ekkor kijött egy nő, aki csak inni akart, de mi azt hittük, hogy miattunk, de nem, viszont tőle meg tudtuk kérdezni, hogy merre van a toalett. A válasz: a földszinten. Tehát pironkodva, nevetésünket visszatartva visszaszálltunk a liftbe, ahol már kitörhetett az eget rengető kacaj. De sikerült letudni minden folyóügyet. Azután, ismételten a tömeget követve, bementünk egy terembe, ahol azt hittük majd meghallgathatjuk az általános tájékoztatót. De mint kiderült az felettünk volt és mire felértünk annyian voltak, hogy nem fértünk be és nem is hallottunk semmit, tehát a délelőtt többi részét szublimálással töltöttük, terepfelméréssel és kis tájékoztatófüzetek levadászásával. Na meg kihagyhatatlan az előadóban zenehallgatás. Mert élni tudni kell ;) Fél 12-kor Nellyvel különváltunk és délben meg is kezdődtek a bemutatkozó és tájékoztató előadások. Nekem nagyon tetszett az egész, a tanárok kedvesek és jófejek voltak, a HÖK-ös csajok is segítő készek, az egészben a legszebb csak az volt, hogy megint sikerült olyan szakot kiválasztanom, ami nincs. NINCS egyszerűen olyan, hogy MŰFORDÍTÓSZAK!!!! Páffóóó!! Maximum szakosodhatok, de akkor nagyon, nagyon, nagyon, NAGYON, NAGYON, NAGYOOOON jónak kell lennem. Meg akkor leszek műfordító, ha lefordítok egy művet. Ponty. Ezt leszámítva ijedten, de pozitív élményekkel távoztam a teremből. Ráadásként megismerkedtem egy osztálytárs jelöltlánnyal, akivel megosztottuk aggodalmas és az iskolákról szóló gondolatainkat. Nagyon aranyos lány, remélem találkozunk gólya táborban!! :D Az előadások után megkerestük egymást Nellyvel és elhagytuk Budapest csodálatos városát.
Összegezve:
Pozitív:
-csodálatos iskolaépületek és környezet
-nagyon kedves tanárok és HÖK-ös diákokok
-magas fokú képzés (ahogy éreztem)
-van sörkert és könyvtár, aminek "Holdudvar" a neve *.*
-Akarom!
Negatívum:
-magas fokú képzés->rohadt nehéz, anyanyelvű oktatás(esetemben német nyelvű)
-nehéz bekerülni
-nem voltak szexi, ELTE-s fiúk ott:( haha :D (viszont a buszon láttam egy olyan szép szemű srácot, hogy na *.*)
-akkor is AKAROM!
Összegezve ennyi!
Tehát, tanulni, tanulni, dolgozni és ELTE vigyázz, megyünk! ;)
Kettecskén neki is vágtunk Budapest utcáinak, hogy mi majd jól megnézzük azt a bizonyos intézményt, ama bizonyos nyílt napon. Nem is kell mondanunk, hogy a "közönség segítségét" igénybe véve találtunk csak oda és egy zöld kukára ráfestett BTK felirat vezetett el minket a célunkhoz. Abszolút a mi formánk, már-már nem is mi lettünk volna, ha nem egy kuka mutatja az utat. Be positiv és lássuk meg mindenben a jót! Köszönjük kuka! :) De természetesen, ahogy a jó meséhez illik, itt még nem volt vége akadályokkal teli utunknak, mivel nem egy építmény tartozik az iskolakomplexumhoz. De a csordogáló tömeget követve betaláltunk a (mint később megtudtuk) Gólyavárba, ahol kis millió hozzánk hasonló kis elveszett avagy annyira nem elveszett emberke fogadott minket. Itt próbáltuk magunkat valahogyan, valahova benavigálni és megtalálni a helyünket. Illetve elsőként a helyünk helyett a toalettet. Mert már ez sem volt egyszerű. Találtunk egy kis beugrót egy emberke piktogrammal és egy liftajtóval. Gondoltuk is, hogy "nézd már, az ELTE-n lifttel kell felmenni a wc-be" :D Fel is mentünk, ahol találtunk egy mosdót wc nélkül, ezért feltételezve, hogy a szomszéd ajtó a wc-t rejti benyitottam egy terembe, ahol sikerült ezzel a mozdulatommal eltolnom egy széket az ajtótól. így gyorsan visszazártam és próbáltam nem sikítani a röhögéstől Nellyvel együtt! :D Ekkor kijött egy nő, aki csak inni akart, de mi azt hittük, hogy miattunk, de nem, viszont tőle meg tudtuk kérdezni, hogy merre van a toalett. A válasz: a földszinten. Tehát pironkodva, nevetésünket visszatartva visszaszálltunk a liftbe, ahol már kitörhetett az eget rengető kacaj. De sikerült letudni minden folyóügyet. Azután, ismételten a tömeget követve, bementünk egy terembe, ahol azt hittük majd meghallgathatjuk az általános tájékoztatót. De mint kiderült az felettünk volt és mire felértünk annyian voltak, hogy nem fértünk be és nem is hallottunk semmit, tehát a délelőtt többi részét szublimálással töltöttük, terepfelméréssel és kis tájékoztatófüzetek levadászásával. Na meg kihagyhatatlan az előadóban zenehallgatás. Mert élni tudni kell ;) Fél 12-kor Nellyvel különváltunk és délben meg is kezdődtek a bemutatkozó és tájékoztató előadások. Nekem nagyon tetszett az egész, a tanárok kedvesek és jófejek voltak, a HÖK-ös csajok is segítő készek, az egészben a legszebb csak az volt, hogy megint sikerült olyan szakot kiválasztanom, ami nincs. NINCS egyszerűen olyan, hogy MŰFORDÍTÓSZAK!!!! Páffóóó!! Maximum szakosodhatok, de akkor nagyon, nagyon, nagyon, NAGYON, NAGYON, NAGYOOOON jónak kell lennem. Meg akkor leszek műfordító, ha lefordítok egy művet. Ponty. Ezt leszámítva ijedten, de pozitív élményekkel távoztam a teremből. Ráadásként megismerkedtem egy osztálytárs jelöltlánnyal, akivel megosztottuk aggodalmas és az iskolákról szóló gondolatainkat. Nagyon aranyos lány, remélem találkozunk gólya táborban!! :D Az előadások után megkerestük egymást Nellyvel és elhagytuk Budapest csodálatos városát.
Összegezve:
Pozitív:
-csodálatos iskolaépületek és környezet
-nagyon kedves tanárok és HÖK-ös diákokok
-magas fokú képzés (ahogy éreztem)
-van sörkert és könyvtár, aminek "Holdudvar" a neve *.*
-Akarom!
Negatívum:
-magas fokú képzés->rohadt nehéz, anyanyelvű oktatás(esetemben német nyelvű)
-nehéz bekerülni
-nem voltak szexi, ELTE-s fiúk ott:( haha :D (viszont a buszon láttam egy olyan szép szemű srácot, hogy na *.*)
-akkor is AKAROM!
Összegezve ennyi!
Tehát, tanulni, tanulni, dolgozni és ELTE vigyázz, megyünk! ;)
2012. január 8., vasárnap
Az akarat, a határozottság és a cél
Egy pillanatra hátra tekintettem a vállam felett és elmosolyodtam. Megláttam azt, hogy minden csalódásom erősebbé tett és ráébresztett arra, mi nem való nekem. Már tudom milyen kalibernek kell lennem és kikhez nem szabad idomulnom. El kell hinnem, hogy figyelemre- és csodálatraméltó, egyedi és megismételhetetlen vagyok megismerhetetlen önmagamban, ahogy bárki az lehet, ha veszi a bátorságot és felvállalva azzá válik.
Még mindig előttem van az a Nő, akivé mindig is válni akartam. Igaz, néha megremeg a lábam az úton, amely felé halad, de érzem; egyre közelebb kerülök hozzá és tudom, hogy egy nap úgy fogok felkelni vagy úgy fogok belekortyolni a csészémbe vagy úgy fogok a vonat után futni, hogy tudom Én vagyok az a Nő!
Küzdeni fogok érte. A világgal, az emberekkel és önmagammal szemben és együtt. Mert ez az út csak így járható.
Még mindig előttem van az a Nő, akivé mindig is válni akartam. Igaz, néha megremeg a lábam az úton, amely felé halad, de érzem; egyre közelebb kerülök hozzá és tudom, hogy egy nap úgy fogok felkelni vagy úgy fogok belekortyolni a csészémbe vagy úgy fogok a vonat után futni, hogy tudom Én vagyok az a Nő!
Küzdeni fogok érte. A világgal, az emberekkel és önmagammal szemben és együtt. Mert ez az út csak így járható.
2012. január 6., péntek
2012 a "Challenge accepted" éve
Új év, új én, új motiváció, új életstílus. Gondolom. Vagy valami hasonló.
Mindenesetre még az új év előtt bebiztosítottam magam, hogy a 2012-es évben kellően motivált legyek, ezért csináltam egy motivációs post-it-es falat (jobban mondva dvd tartóállvány oldalt), ahova felírtam azokat a dolgokat, amiket el akarok érni 2012-ben.
*nyelvvizsga (legalább németből)
* 80%-os emelt német érettségi (ez azonnal leesett, szerintem ő is érezte, hogy túlzásba estem, szóval a 72%-nál is már bele fogok halni a boldogságba)
*fekete macska tattoo
* érettségiig -10 kiló
*ELTE germanisztika (AKAROM!!!)
* meló nyárra (sok pénzmag szükségeltetik az élethez...főleg az egyetemhez...)
*átmenni matek érettségin (számoljon ezzel is az Univerzum, biztos, ami biztos, küldje a pozitív energiákat)
Ezeket kértem az Univerzumtól, a többit már remélhetőleg megoldom.
A szilveszter...érdekes volt. Volt nagyon jó meg, nagyon rossz része, de próbáltam mindent pozitívan felfogni...amikor már nem fáztam és az ágyban voltam. Ha igaz és egész éved olyan lesz mint az első nap, akkor én aludni fogok, káromkodni, nevetni, rokonokat látogatni, tanulni, futni a vonat után (látom a sötét jövőm szeptembertől), régi magyar filmeket nézni meg még többet aludni fogok. A tanulás és az alvás masszívan meg is van.
Miután biológia beadandóm készítése közben elolvastam azt, hogy a félutáni alvástól jobban lehet tanulni, eldöntöttem, hogy bevezetem. Elmondhatom imádom! Ma is lehúztam 5órát délután és mivel amúgy is éjjeli bagoly vagyok, jobban is esik ez a fajta napi rend. DÉLUTÁNI ALVÁST MINDENKINEK! :3
Rammstein fanatizmusom ebben az évben is a régi, de a német metál-táram egy új bandával bővült: az Oomph!-val! Imádom őket, nagyon-nagyon!! :) Az énekes Richard-hoz hasonlóan egy szexi, őrült vadállat, de még mindig Mr. Kruspe a best <3 A német bandák hatására (gondolom) egyre jobban szeretem a német nyelvet és elkezdtem élvezni a német órákat is, ami azt bizonyítja, hogy egyre perverzebb vagyok! :D
Átmenetileg és amíg tudom folytatom műkörömmel felvértezett pályafutásom, most éppen piros hegyes leopárd mintákkal, imádom, szeretem, odáig vagyok értük!!
Elkezdtem újra rajzolni elég nagy kihagyás után és most érezem azt, mennyire is hiányzott nekem ez az egész alkotási folyamat. Azt hiszem újra időt fogok szakítani rá! :)
Nos, röviden-hosszan azt hiszem egyenlőre ennyi. Boldogság and together van :):) Maradjon is így, köszönöm. :D
Mindenesetre még az új év előtt bebiztosítottam magam, hogy a 2012-es évben kellően motivált legyek, ezért csináltam egy motivációs post-it-es falat (jobban mondva dvd tartóállvány oldalt), ahova felírtam azokat a dolgokat, amiket el akarok érni 2012-ben.
*nyelvvizsga (legalább németből)
* 80%-os emelt német érettségi (ez azonnal leesett, szerintem ő is érezte, hogy túlzásba estem, szóval a 72%-nál is már bele fogok halni a boldogságba)
*fekete macska tattoo
* érettségiig -10 kiló
*ELTE germanisztika (AKAROM!!!)
* meló nyárra (sok pénzmag szükségeltetik az élethez...főleg az egyetemhez...)
*átmenni matek érettségin (számoljon ezzel is az Univerzum, biztos, ami biztos, küldje a pozitív energiákat)
Ezeket kértem az Univerzumtól, a többit már remélhetőleg megoldom.
A szilveszter...érdekes volt. Volt nagyon jó meg, nagyon rossz része, de próbáltam mindent pozitívan felfogni...amikor már nem fáztam és az ágyban voltam. Ha igaz és egész éved olyan lesz mint az első nap, akkor én aludni fogok, káromkodni, nevetni, rokonokat látogatni, tanulni, futni a vonat után (látom a sötét jövőm szeptembertől), régi magyar filmeket nézni meg még többet aludni fogok. A tanulás és az alvás masszívan meg is van.
Miután biológia beadandóm készítése közben elolvastam azt, hogy a félutáni alvástól jobban lehet tanulni, eldöntöttem, hogy bevezetem. Elmondhatom imádom! Ma is lehúztam 5órát délután és mivel amúgy is éjjeli bagoly vagyok, jobban is esik ez a fajta napi rend. DÉLUTÁNI ALVÁST MINDENKINEK! :3
Rammstein fanatizmusom ebben az évben is a régi, de a német metál-táram egy új bandával bővült: az Oomph!-val! Imádom őket, nagyon-nagyon!! :) Az énekes Richard-hoz hasonlóan egy szexi, őrült vadállat, de még mindig Mr. Kruspe a best <3 A német bandák hatására (gondolom) egyre jobban szeretem a német nyelvet és elkezdtem élvezni a német órákat is, ami azt bizonyítja, hogy egyre perverzebb vagyok! :D
Átmenetileg és amíg tudom folytatom műkörömmel felvértezett pályafutásom, most éppen piros hegyes leopárd mintákkal, imádom, szeretem, odáig vagyok értük!!
Elkezdtem újra rajzolni elég nagy kihagyás után és most érezem azt, mennyire is hiányzott nekem ez az egész alkotási folyamat. Azt hiszem újra időt fogok szakítani rá! :)
Nos, röviden-hosszan azt hiszem egyenlőre ennyi. Boldogság and together van :):) Maradjon is így, köszönöm. :D
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)